Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-872. Törvényjavaslat a beruházásokról, a tisztviselői illetményekről és egyes adóügyi rendelkezésekről

872, szám. 119 •kutatta és ehhez szabta az adót. Ez az eljárás azonban ellenkezik a jövedelemadó természetével, azért célszerűbbnek és helyesebbnek tartom az adóskálának olyatén meghosszabbítását, hogy a jövedelemadó csupán az egymillió aranykorona értéket meghaladó jövedelemnél érje el a legmagasabb, vagyis a 40°/o-ot. Ez előreláthatólag nem fogja csökkenteni az adóbevételt, mert az alacsonyabb adótételek mellett lehetséges lesz a tényleges jövedelmeket kinyomozni és az adót azok álapján kivetni. Az 5. §-hoz. Ez a szakasz a vagyonadó alól mentes vagyonminimumot 20.000 aranykorona értékre emeli fel azoknál, akik jövedelemadót nem kötelesek fizetni. Ez a rendelkezés egyrészt a kisemberek védelmét célozza, másrészt alkalmas lesz arra, hogy a pénzügyi adminisztráció mentesíttessék az államnak számba vehető bevételt nem hozó kis adótételek kivetésével járó munka alól. Ezzel módot nyújtunk az adminisztrációnak arra, hogy a nagyobb adóalapok kimunkálására több időt fordíthasson. A 6. §-hoz. Az 1921 : XXXIX. t.-c. III. fejezeté az általános forgalmi adó kulcsát eredetileg r5°/o-kal állapította meg. Minthogy a forgalmi adó hozama nem volt megfelelő és a korona romlásával együtt járó rendkívüli s emelkedő irányzatú árhullámzásokhoz viszonyítva a forgalom megterhelése gyengének bizonyult, szükségesnek és indokoltnak mutatkozott az adókulcs felemelése. Ezt az 1922 : VI. t.-c. rendelte el, amidőn az általános forgalmi adó kulcsát az adóalap 3°/o-ára emelte fel. Amint a forgalmi adó hozamának elégtelen volta s a korona romlásával együtt járó rendkívüli áremelkedések voltak az adókulcs felemelésének okozói, úgy az adókulcs nagyságára nem maradhatott hatás nélkül az a körülmény, hogy a kezelési rendszer kiépítése folytán a forgalmi adó hozama elérte azt az összeget, amelyet az összes körülmények gondos mérlegelésével jogosan el lehetett várni, továbbá, hogy a korona értékének állandósulásával együttesen a gazdasági élet menete is mindinkább megközelítette a normális élet menetét és a rendkívüli emelkedő irányzatú árhullámzásokat úgyszólván teljesen kiküszöbölte. A gazdasági helyzet, konszolidációjával megszűnt a könnyű szerzés lehetősége, sőt a gazdasági életnek a konszolidációval járó megrázkódtatásai a kereseti viszonyokat igen megnehezítették és így az akkori viszonyoknak megfelelő adókulcs és adóteher most már a fogyasztás szempontjából is igen súlyosnak bizonyul. Mindezekre való tekintettel indokoltnak mutatkozik az adókulcsnak 3%-ról 2%-ra való leszállítása. Ennél nagyobb méretű kulcsleszállítás a költségvetés egyensúlyának veszélyeztetése nélkül nem- lehetséges. Az adókulcs leszállítása az államkincstár szempontjából így is igen jelentős, tekintettel arra, hogy az teljes egészében az államkincstárt terheli, miután a forgalmi adóból részesedő városok (községek) eddigi részesedósének aránya — a 9. §-ban foglalt rendelkezés szerint — változatlanul fenntartatnak. A 2%-os adókulcsból 0-5% tehát a városokat illeti s az 1%-os leszállítás tisztán az államkincstár rovására történik. Az adókulcs leszállítása egyébként is igen nagyméretű, ha figyelembe vesszük azt, hogy a fogyasztónál mindig az adókulcsnak a többszöröse jelentkezik. Tehát úgy a forgalom, mint a fogyasztás szempontjából az adókulcs leszállítása lényeges könnyítést jelent. Az (í) bekezdésnek, mely az adókulcs leszállítására vonatkozó rendelkezést tartalmazza, csak következményei a (2) bekezdésben foglalt átmeneti rendelkezések. A 7. §-koz. Az adókulcs megváltoztatásával egyidejűleg szabályozni kell a városok részesedésének mértékét is. A tervezett rendelkezés a városok