Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-872. Törvényjavaslat a beruházásokról, a tisztviselői illetményekről és egyes adóügyi rendelkezésekről

120 8 72. szám. részesedését az eddig megállapított mértékben tartja fenn. Minthogy a városok költségvetésében a forgalmi adóbevételek igen nagy összegben és rendszeresen szerepelnek, a városok háztartási egyensúlyának fenntartása csakis az eddigi részesedési mérték biztosítása mellett érhető el. Elkerülhe­tetlen a városok O5 0 /o-os részesedésének további fenntartása azért is, mert köztudomású, hogy a városok nagymérvű kölcsönök felvételére vannak rá­utalva, a vonatkozó tárgyalások •« pedig csak az esetben kecsegtetnek ered­ménnyel, ha a törlesztésekre kellő fedezetet tudnak a városok kimutatni. A 8. §-hoz. A 10. §-ban javasolt rendelkezés a beltöldi vállalatok verseny­képességét kívánja biztosítani az amúgy is kedvező termelési viszonyok mellett dolgozó külföldi üzemekkel szemben. Az eddigi rendelkezések szerint az érdekelt vállalatok (szénbányák, erdőgazdaságok) a munkabér fejében kiszol­gáltatott áruk után is fizették a forgalmi adót. Mivel pedig a külföldi adó­rendszerekben ez a forgalom mentesül az adóztatás alól, a nálunk érvényben levő ez a rendelkezés, mely a termelési költségeket lényegesen emelte, a belföldi üzemek versenyképességét veszélyeztette. Indokolja ezt a rendelkezést a szo­ciális szempontok szem előtt tartása is. Ugyanis az a körülmény, hogy a munkabér fejében kiszolgáltatott áru értéke forgalmi adóval van meg­terhelve, tekintettel arra, hogy a közvetlen áthárítás nem lehetséges, a ver­senyviszonyok nyomása alatt közvetve a munkabérek megállapításánál juthat kifejezésre. Ugyanez a szakasz intézkedik az áruknak a saját háztartásban való felhasználására vonatkozó adókötelezettség megszüntetését illetőleg. Ennek a forgalomnak adókötelezettsége pénzügyi szempontból alig bír jelentőséggel és így a kezelésével járó nagy nehézségek nem állanak arányban hozamával. A 9. §-koz. A 9. §. részben szabatosabb átdolgozását tartalmazza az 1921 : XXXIX. t.-c. 38. §-ának, részben pedig az adott felhatalmazással módot nyújt arra, hogy megszüntettessék az a visszás helyzet, amely sze­rint a vámmentes árúk a vámvonalon való áthozataluk alkalmával általá­ban mentesek voltak az általános forgalmi adó alól. A forgalmi adó szem­pontjából az a körülmény, hogy a forgalom vámmentes áruval bo^olíttatik-e le, a törvényben lefektetett adózási rendszerből indulva ki, teljesen közöm­bös. Minthogy ez a rendelkezés a belföldi termelés és forgalom szempont­jából nagy jelentőségű, az esetleges nehézségek kiküszöböléséhez szükséges felhatalmazásokat ez a szakasz tartalmazza. A 10. §-hoz. A 10. §-ban foglalt felhatalmazások a külföldi forgalmi adó­rendszerek mintájára a kivitel előmozdítására szolgálnak. A 11. §-hoz, A feldolgozatlan nemesfémek és drágakövek forgalma a jelen­legi gazdasági viszonyok között a rendes forgalomra megállapított adókul­csot, illetve az ennek megfelelő adót nem bírja el ós így az újonnan alakult és a legális kereskedelem szempontjából nagyjelentőségű Budapesti Nemes­fém- és Drágakőcsarnok kitűzött célját, a hazai ékszer-, ötvös- és rokon­szakmák fellendítését, a hazai kereskedelmünknek a tranzitókereskedelembe való bekapcsolását veszélyezteti. A külföldi törvényhozások a feldolgozatlan nemesfémek forgalmát egészben vagy részben mentesítik az adó alól. A csarnok forgalma mindenesetre elbír olyan méretű megterhelést, mint például az értéktőzsde és így a javasolt és igen mérsékelt adótétel nem lehet hátrányos a csarnok forgalma s a külfölddel szemben való versenyképessége szempont­jából. A kedvezményes adótétel csak a csarnokban, annak szabályai szerint kötött ügyleteket illeti meg és csak abban az esetben, ha az ügylet tárgya feldolgozatlan áru. Ötvösiparunk szempontjából nagyfontosságú, hogy a kül-

Next

/
Thumbnails
Contents