Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-869. Törvényjavaslat a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáró
869. szám. 99 közérdekből emelendő iskolaépület létesítésének költségeihez ki-ki legjobb tehetsége szerint tartozik hozzájárulni. Hasonlóképen az igazságos megosztás elvének érvényesülése érdekében vettem fel a törvényjavaslatba azt az intézkedést, hogy az érdekeltségnek az a tagja, akinek az iskola körzetében nincs ingatlan vagyona s a körzetből elköltözik, bizonyos — pontosan megállapított feltételek mellett — s kézi- ós igásmunka kivételével — az iskolaállítás terheinek viselése alól mentesül. A kézi- és igásmunkára vonatkozó intézkedéseknek, amelyek a §. utolsó bekezdéséből kivehetőleg az 1890. évi I. t.-c. analógiájára vétettek fel a törvényjavaslatba, az a céljuk, hogy a mai abnormisan súlyos gazdasági viszonyok között semmiféle értékesíthető hozzájárulás se maradjon felhasználatlanul, illetve minden hozzájárulásig lehetőség értékesíttessék. Kétségtelen továbbá, hogy ilyen aránylag kis építkezéseknél, amilyenekről abban a javaslatban szó van, a kézi- ós igásmunka jelentős hozzájárulást képvisel, amellett, hogy az érdekelteket aránylag kevéssé terheli meg, mert nem visszatérő szolgáltatás, ezenfelül pedig — különösen az igásmunka tanyákon más módon egykönnyen nem igen biztosítható. Ez a magyarázata a kézi- és igásmunka felhasználására vonatkozó rendelkezéseknek Végül szükséges volt annak a kimondása is, hogy az itt megállapított egyszeri szolgáltatás nem prejudikálhat az 1890. évi I. t.-c. alapján igén} bevehető közmunkák kivetésének. A közmunkák kirovását legcélszerűbbnek látszott a törvényhatósági közigazgatási bizottságra bízni, egyfelől azért, mert az iskolaállítására vonatkozó eljárás is ennek a bizottságnak hatáskörébe tartozik (6. §.), másfelől pedig azért is, mert összetételénél fogva .ez a bizottság ismeri legjobban a viszonyokat és így legigazságosabban járhat el e terhek kivetésénél. II. Ebben a §-ban kellett meghatározni azt is, hogy milyen és mekkora telek vétessék igénybe az iskola céljaira. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben a törvényjavaslatban úgyszólván kivétel nélkül tanyai iskolákról van szó, tehát olyanokról, amelyekben a továbbképző (ismétlő-) iskolának gazdasági irányúnak kell lennie, azaz az iskola mellett megfelelő nagyságú gyakorlótér is elengedhetetlenül szükséges, iskolaudvarnak és a tanulók számára játszótérnek is kell lennie, az iskola fejlesztésére, tehát az iskolaépület bővítésére is számítani kell, az iskola számára megkívánt egy kat. holdat.nem lehet sokalni, viszont a tanító számára is legalább ugyanekkora kertillet menyre van szükség, mert tanyai magányában a tanítónak magának kell mindent termelnie, mert nem mehet he minduntalan az esetleg nagy távolságra fekvő községbe. Ezért mondja ki a törvényjavaslat, hogy mindén tanító után egy kataszteri holdnyi telekre van szükség. A telek fekvésére vonatkozó intézkedések bővebb megokolásra nem szorulnak. 6. § Az 1921. évi XXX. t.-c.-nek fentebb már érintett nagyon is szűkszavú, mindenképpen elégtelen rendelkezései, ezek hiányai meggyőztek arról, hogy az iskola állítására vonatkozó, eljárást törvényben szabályozni kell. Ezért kerültek be az ebbe a §-ba foglalt rendelkezések a javaslatba. Szükségesnek tartottam annak a megállapítását, hogy az eljárás alapja az általam a törvényhatósági közigazgatási bizottságoknak megküldendő munkálat, amely statisztikai adatok alapján készült s amely pontosan megjelöli azokat a helyeket, ahol a népiskolát kell felállítani. Ilyen munkálatok minden törvényhatóságra nézve évek óta készülnek a vezetésem alatt álló minisztériumban ; évek óta gyűjtött, évenkint átvizsgált és kiegészített statisztikai adatok alapján, amelyek 13*
