Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.

Irományszámok - 1922-751. Törvényjavaslat az országgyűlés felsőházáról

751. szám. 429 esetleg szükséges szabályozásokat a két ház együttes működése idejére fenntartani. A nemzetgyűlés feladata inkább csak az elavult államhatalmi szervek életképessé tétele, de nem azok egymáshoz való viszonyának és így az alkotmánynak átalakítása. III. Az országgyűlés két háza egyenrangúságának elvi fenntartása mellett is megfontolás tárgyává tehető a két ház ellentéteinek kiegyenlítési módja. Ezt a kiegyenlítést a legtöbb állam alkotmánya egyáltalán nem, vagy csak úgy szabályozza, hogy a két ház csupán iratváltással igyekszik a köztük felmerült ellentétet kiküszöbölni, — amely esetben, hogyha az irat váltás nem vezetne eredményre, a törvényjavaslat elvetettnek tekintendő (Anglia, Belgium,

f Franciaország, Hollandia, Románia, Spanyolország, Svájc, Törökország, Északamerikai Egyesült Államok, Japán). A felmerült ellentétek kiegyenlítésére továbbmenő eszközökhöz ezek az alkotmányok nem kívánnak nyúlni, mert nyilván abból indulnak ki, hogy az alkotmányos élet a nehézségeket az esetek túlnyomó nagy többségében külön szabályok nélkül is megoldja. ^la a felsőház szervezete elavult vagy a felmerült vitában a nemzet többségének kétségtelen akarata a felsőház ellen van: olyankor a felsőháznak úgy sem lesz elég erkölcsi ereje ahhoz, hogy az alsóház határozatával tartósan szembe helyezkedjék; Angliában majd a király korlátlan kinevezési joga (Peersshub), majd a főrendiház reformjától való félelem a legtöbb esetben biztosította a képviselőház akaratának évényesítését. De viszont nincs kizárva, hogy az alsóház távolodik el a nemzet valódi akaratától ; ha a nemzet minden osztályából és rétegéből igazságos elvek szerint összeállított felsőház maga mögött érzi az igazi közvélemény támogatását, teljesen indokolatlan lenne, hogy az alsóház esetleg pártszempontokból vezetett és az alkotmány történelmi szellemével ellenkező akaratának mégis engedni legyen kénytelen; ilyenkor az országgyűlés feloszlatása a válságból egyedül kivezető módszer. Ebből az okból a javaslat sem tartja szükségesnek, hogy a két ház ellentéteinek kiegyenlítése tekintetében különleges szabályok alkottassanak. Ilyen szabályok Dániában, Norvégiában és Olaszországban vannak. A dán alkotmány 53. §-a szerint, ha iratváltással nem lehet eredményt elérni, akkor az egyik ház óhajára a két ház közös bizottságot küld ki, amely az ellentétről véleményt készít és a megoldásra javaslatot tesz, amely fölött azonban a két ház megint külön határoz. Norvégiában az alkotmány 76. §-a szerint kétszeri sikertelen iratváltás után a két ház együttes ülésben kétharmad szótöbbséggel dönt. Az 1920. évi olasz reform a két megoldást egyesíti; előbb a két kamarának a javaslatot tárgyaló bizottságai jönnek össze az ellentétek kiegyenlítésére ós ha a véleményeltérés ily módon sem küszöbölhető ki, a két kamara együttes ülésben vita nélkül titkos szavazással dönt. A magyar parlamentarizmus története ezeket a megoldási módokat többékevésbbé ismeri. 1848 előtt a két tábla ugyanazt a tárgyat egy időben tárgyalta és határozataikat küldöttség útján közöljék egymással mindaddig, míg egyetértés nem jött létre; ha egyező határozatot így sem tudtak volna hozni, együttes ülésen kísérelték meg a vélemények kiegyenlítését, de szavazással ilyenkor nem döntöttek. Ma együttes ülést a két ház csakis koronázás céljából, a nádor > kormányzó) és a koronaőrök választása és eskütétele végett, valamint az országgyűlés megnyitása és feloszlása alkalmából tart, egyébként az ellentétek kiegyenlítése csakis üzenetváltás által történhetik. 32—34. §-okhoz. Ezek a §-ok lényegileg az 1885 : VII. t.-c. 14-16.