Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.

Irományszámok - 1922-751. Törvényjavaslat az országgyűlés felsőházáról

428 751. -szám. A jelen javaslat az országgyűlés felsőházát ki akarja mozdítani abból passzív és negatív szerepkörből, amely már hosszú ideje jellemző ismérve. Ha az új felsőház a magyar társadalom összes számottevő osztályát és rétegét, a tudomány, irodalom és művészet legkiválóbb képviselőit fogja alkotó munkára összefogni, akkor jelentősége oly mértékben fog emelkedni, hogy az eddigi színtelen szerep többé nem lesz fenntartható. Azok a szakkörök, amelyek a törvényhozást eddig csak mint a kormány szakértői tudták irányítani, most közvetlen bebocsátást nyernek a törvényhozás műhelyébe ; kifejezetten biztosítani kell tehát a kezdeményezés jogát a felsőháznak, hogy értékesíthesse azt a gyakorlati és elméleti tudást, amely talán minden államok felsőházánál nagyobb mértekben lesz sajátja. Azonkívül a jövőben bizonyára a kormány sem fog elzárkózni attól, hogy egyes javaslatait elsősorban a felsőházban terjessze elő. Ez már az 1884. évi javaslat indokolása szerint a törvényhozás teendőit nagyban megkönnyítené annyiban, hogy ameddig a képviselőház a költségvetést és más részletes tárgyalást igénylő javaslatot tárgyal, a felsőház nem kénytelen szünetelni és jó beosztás mellett gondoskodni lehet arról, hogy mindkét Ház folytonosan működhessék és sokkal rövidebb idő alatt érje el a megfelelő törvényhozási eredményt (Képviselőházi irományok, I. 146.). Ezért a javaslat félreértések elkerülése végett kifejezetten is biztosítja a felsőháznak a törvéhykezdeményezés jogát. A költségvetést és a zárszámadást a kormány az 1848 : HT. t.-c. 37. §-a értelmében természetesen ezután is csak a képviselőházban terjesztheti elő. II. Az országgyűlés két házát az alkotmányok túlnyomó többsége szerint (Anglia, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Norvégia, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Törökország, Eszakamerikai EgyesültÁllamok, Japán) teljesen egyenlő jogkör illeti meg, vagyis a törvény megalkotásához a két Ház egyező határozata szükséges. Kivétel a cseh-szlovák alkotmány, amely szerint a szenátus hozzájárulása bizonyos esetekben vélelmezendő, bizonyos esetekben pedig a javaslat a szenátus kifogása ellenére is törvénnyé válhat (43—44. §.). Hasonló a hatásköre az országgyűlésen kívül szervezett lengyel szenátusnak (35, §.), német birodalmi tanácsnak (74 §.) és porosz államtanácsnak. A magyar országgyűlés két házának (táblájának) hatásköre — mióta a két részre oszlás megtörtént — mindig egyenlő volt. Az 1885 : VII. t.-c. 13. §-a szerint is a főrendiház jogköre marad, ami volt. A felsőház hatáskörének jogi korlátozása ezen testület erkölcsi súlyát lefokozná és az egész intézményt a képviselőházzal szemben alsóbb rendű helyzetbe hozná; ez esetben pedig alig tudná betölteni azt a fontos hivatást, amely a törvényhozás munkájára nélkülözhetetlen. Ha a felsőházat csak bizonyos szűkebb vagy tágabb körű vétójog illeti meg az alsóház határozataival szemben, sőt még ez a vétó is legtöbbször hatástalan marad: akkor a felsőház megszűnik a törvényalkotás egyenrangú tényezője lenni, tekintélyét elveszti s lassan fölöslegessé válik. A magyar hagyományoknak a két kamara egyenrangúsága felel meg, sőt igyekeznünk kell a főrendiház megfogyatkozott politikai jelentőségét fokozni. Ehhez pedig az út nem a hatáskör megnyirbálásán át vezet, hanem az eddigi jogi egyenrangúság sén étlen fenntartásán és annak valósággá fejlesztésén keresztül. A javaslat egyébként sem kíván az elkerülhetetlenül szükséges mértéken túl Változtatni a két ház viszonyán és célszerűbbnek látja az e tekintetben