Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.

Irományszámok - 1922-751. Törvényjavaslat az országgyűlés felsőházáról

426 751. szám. lati szempontból itt számbajöhető két eshetőségre nézve állít fel e részben szabályt. . ' • Az egyik az, ha valamely választott vagy kinevezett felsőházi tag utóbb méltóság vagy hivatal alapján is felsőházi tagsági jogot nyer, ebben az esetben azt a szabályt állítja fel, hogy az ily egyénre nézve a választáson vagy kinevezésen alapuló felsőházi tagság szűnik meg, hogy a választási és kinevezési jog minél teljesebben érvényesülhessen ós a felsőházi tagok száma átmenetileg se legyen a törvényesnél kevesebb. -Arra az ezzel viszonos másik esetre, hogy valamely felsőházi tagságra jogosító méltóság vagy hivatal viselőjét választanák meg felsőházi taggá, mint nem gyakorlati esetre, nem szükséges szabályt felállítani, mert a választótestületről nem lehet feltételezni, hogy felsőházi képviselőjéül oly egyént választ még, aki a felsőháznak már egyébként is tagja. S ha ez mégis netalán megtörténnék, az előbbi esetre felállított szabályból vont következtetés alapján a felsőház az igazolási eljárás során maga fogja kimondhatni a választást hatálytalannak. A másik eset, amelyről a javaslat rendelkezik, az, ha valakit két vagy több választótestület, pl. két törvényhatóság választana egyidőben felsőházi taggá. Ilyen esetben a javaslat a megválasztottnak tetszésére bízza, hogy melyik választást fogadja el. Ha az ily felsőházi tag erre nézve a megszabott időben nem nyilatkoznék, a javaslat a felsőház elnökének adja meg a jogot, hogy sorshúzás útján döntse el azt, hogy melyik választás alapján kell az illető tagot megválasztottnak tekinteni. Arra a kevésbbé gyakorlati jelentőségű esetre vonatkozólag, amidőn valakit pl. több felsőházi tagságra jogosító méltóság vagy hivatal elnyerése alapján illetne meg a felsőházi tagság, a javaslat nem tartotta szükségesnek külön szabályt felállítani, annál kevésbé, mert ilyen kivételes esetben a felsőház működését közelebbről nem érinti az, ha egyik-másik tagját két ily címen is megilleti a felsőházi tagság. Önként érthető azonban, hogy a tagsággal járó jogokat az ilyen felsőházi tag is csak egyik címen gyakorolhatja s nevezetesen kettős szavazati jog nem fogja megilletni azért, mert két címen is van tagsági joga. A 31. §-hoz. Az országgyűlés felsőháza jogkörének vizsgálatánál főleg három kérdés tolul előtérbe, nevezetesen 1. hogy megillesse-e a felsőházat a törvénykedvezményezés joga, 2. hogy a felsőház a korlátlan visszavetés jogát gyakorolhassa-e és ezzel összefőggőleg 3. hogy mi módon történjék az országgyűlés két háza ellentéteinek kiegyenlítése. I. Az ismert külföldi alkotmányok közül tudtunkkal csakis kettő tagadja meg elvileg a felsőháztól a törvénykezdeményezés jogát: Norvégia ós Németalföld. A norvég alkotmány 76. §-a szerint minden törvényjavaslat a képviselőházban (Odelsthing) terjesztendő elő, még pedig úgy annak tagjai, mint a kormány részéről; nem szabad azonban felednünk, hogy a norvég felsőház (Lagthing) tulaj donképen csak az alsóháznak egy külön ülésező bizottsága. Hollandiában pedig a tör vény kezdeményezés tulajdonképen csak a királyt illeti meg (alkotmány 110. §.), azonban az országgyűlés azon jogát, hogy a királynak törvényjavaslatokat tegyen (116. §.), csakis a második kamara gyakorolhatja (117. §.). A többi ismert alkotmányok általában egyenlőképen biztosítják az országgyűlés két házának a kezdeményezés jogát és ezen általános szabály alól legfeljebb bizonyos javaslatokra tesznek kivételt. így a pénzügyi tárgyú javaslatok (költségvetés, adótörvények) csak az alsóházban terjeszthetők elő Angliában, a dán alkotmány 48., a spanyol alkotmány 42. §-a szerint, továbbá