Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-529. Törvényjavaslat a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása és a bűnügyi jogsegély tárgyában Romániával kötött 1924. évi április hó 16-án Bukarestben kelt Egyezmény becikkelyezéséről

36 529. szám. sentement ne sera pas nécessaire lorsque Tinfracteur aura demandé spontanément à être jugé ou à subir sa peine, ou lorsqu'il n'aura pas quitté, dans le délai fixé plus haut, le territoire de la Partie à laquelle il a été livré, ou qu'il y sera retourné par la suite. Article 5. Si l'individu réclamé est poursuivi par la Partie requérante pour une infraction prescrite ou éteinte d'après les lois de la Partie requise ou de l'Etat où l'infraction a été commise; soit en vertu de l'accomplissement de la prescription de l'action publique ou de la peine, soit en vertu de toute autre cause légale, son extradition ne pourra être accordée par la Partie requise. Article 6. L'extradition ne sera pas accordée tant que l'individu réclamé est poursuivi pour la même infraction sur le territoire de la Partie à laquelle l'extradition est demandée, ainsi que s'il est déjà définitivement mis hors de cause, condamné, absous ou acquitté pour le même fait. Article 7. Si, d'après la législation de la Partie requise, l'infraction qui a motivé la demande d'extradition, ne peut être poursuivi que sur la plainte ou la proposition de la partie lésée, l'extradition n'aura pas lieu, à moins qu'il ne soit vérifié que la partie lésée a demandé la poursuite. Article 8. L'infracteur poursuivi pour une infraction mentionnée à l'art 2 de la présente Convention, ne pourra être condamné par les autorités judiciaires de la Partie requérante à une peine plus grave que celle prévue pour la même infraction par la législation pénale de l'Etat tiers, sur le territoire duquel l'infraction a été commise. Sur la demande de la Partie reterhelt valamely harmadik állam részére kiadható legyen. Nem szükséges azonban ez a beleegyezés, ha a terhelt önként kéri, hogy felette ítélkezzenek, vagy, hogy büntetését kiállhassa, vagy pedig, ha- a fent megszabott határidő alatt nem hagyta el annak a Félnek területét, amelynek részére kiadták, vagy ha oda később visszatért. 5. cikk. Ha a kiadatni kért egyént a megkereső Fél olyan bűncselekmény miatt üldözi, amely a megkeresett Félnek vagy annak az államnak a törvényei szerint, amelyben a bűncselekményt elkövette, akár a bűnvádi eljárás vagy a büntetés elévülésének bekövetkezése folytán, akár bármely más törvénj^es okból elévült vagy megszűnt büntethető lenni, kiadatását a megkeresett Fél nem engedélyezheti. 6. cikk. Nem kell kiadatást engedélyezni, ha a kiadatni kért egyént annak a Félnek a területén, amelytől kiadatását kérik, ugyanazon bűncselekmény miatt üldözik, úgyszintén ha az ellene ott ugyanazon cselekmény miatt indított bűnvádi eljárást jogerősen megszüntették, ha elítélték, felmentették, vagy ha büntetését elengedték. 7. cikk. Ha a megkeresett Fél törvényei szerint a kiadatási megkeresésre okot adó bűncselekmény csak a sértett fél panaszára vagy indítványára üldözhető/ a kiadatásnak csak akkor lesz helye, ha igazolva van, hogy a sértett fél a bűnvádi eljárás megindítását kérte. 8. cikk. A jelen Egyezmény 2. cikkében felsorolt valamely bűncselekmény miatt üldözött bűntettesre, ha a bűncselekményt harmadik állam területén követte el, a megkereső Fél bíróságai nem szabhatnak ki súlyosabb büntetést, mint aminővel ugyanazt a bűncselekményt ennek a harmadiK államnak büntető törvényei sújtják. A megkeresett (a kiadatást enge-