Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-528. Törvényjavaslat a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag romániával kötött, 1924. évi április 16-án Bukarestben kelt egyezmény becikkelyezése tárgyában

528. szám. 29 a jogát kellett irányadóul megszabni, amelynek területén a hagyatéki vagyon van, mert ellenkező esetben ez az állam esetleg olyan hagyatéki vagyon kiadására is lenne kötelezve, amely a belföldi jogszabályok szerint ingatlannak tekintendő, ez pedig nem lehet az intézmény célja. A hagyatéki ingóságoknak továbbítására vonatkozólag legcélszerűbb volt megszabni azt a nemzetközi gyakorlatban elfogadott módot, hogy a hagyatékot az örökhagyó hazai államának illetékes képviseletéhez kell juttatni, amely a fentismertetett intézkedéseknél már egyébként is közreműködött, illetve azt figyelemmel kísérte. Az Egyezmény V. része az okiratok hitelesítésének alakiságait egyszerűsíti, amire a szomszédos államok közti forgalomban már égető szükség mutatkozott, mert a diplomáciai hitelesítés mindkét Fél részéről több fórumon át vezetve, a forgalomra bénító hatással járt. A kérdés olyképen nyert megoldást, hogy a bíróságok iratai, ha azok bírói aláírással és pecséttel vannak ellátva, felülhitelesítésre nem szorulnak. A bírósági végrehajtók és egyéb bírósági tisztviselők által kiállított okiratokat, valamint a közjegyzők által kiállított okiratokat, úgyszintén a magánokiratokat az illetékes bíróságok hitelesítik. A. közigazgatási hatóságok iratai a felettes minisztérium hitelesítését igénylik, de a minisztériumok iratai mentesek a hitelesítés alól. Az Egyezmény VI. és VII. része megállapítja, hogy bizonyos státusügyekben (a gyermek törvényességének megtámadása, örökbefogadás, törvény esítés), ha az érdekeltek nem ugyanazon állam polgárai, melyik állam bírósága, illetve hatósága van hivatva kizárólagos illetékességgel eljárni oly hatállyal, hogy a hozott határozat a másik állam területén is elismertessék. A VIII. rész rendelkezése azt célozza, hogy a Szerződő Felek a saját állampolgáraiknak személyi állapotában a másik állam területén bekövetkezett változásokról időközönként értesítést nyerjenek. Hasonló rendelkezések alkalmazást nyertek már a háború előtt egynémely állammal (például Olaszországgal) szemben fennállott ilyen tárgyú megállapodásban is. Az Egyezmény aláírása napján felvett jegyzőkönyvben megállapodás létesült az iránt, hogy a román bíróságok előtt perbelépő magyar honos felperes, vagy beavatkozó köteles román területen lakó olyan egyént megjelölni, akinek kezéhez az idézések ós kézbesítések a Fél helyett küldendők. Ez annyit jelent, mint Magyarországon a kézbesítések átvételére megbízottat rendelni; de lehet e helyett a perbeli képviseletre felhatalmazott román ügyvédet is kifejezetten maghatalmazni, kézbesítések átvételére. Ha ugyanis a magyar felperes a fentiek valamelyikét elmulasztja, akkor őt a román perrendtartás szerint külföldről kell idézni, illetve részére külföldi címére kell a kézbesítéseket küldeni akkor is, ha a keresetet ós a további periratokat román ügyvéd nyújtja be. Minthogy a külföldre szóló idézést ós kézbesítést — tekintettel arra, hogy a diplomáciai érintkezés továbbra is fenmarad — lehetőleg el kellett kerülni, a most fejtegetett rendelkezés a Romániában perlekedő magyar állampolgárok érdekében, az eljárás gyorsítása céljából került bele az aláírási jegyzőkönyvbe. Kelt Budapesten, 1924. évi október hó 29-ón. Dr. Pesthy Pál s. k., m. kir. igazságügy miniszter.