Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.
Irományszámok - 1922-591. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése az 1924/25. évi állami költségvetésről
691. szám. 339 váltság hátralékok és az állami gabonaakció felszámolása során visszatérülő összegek, amikből a kormány együttvéve mintegy 15 millió aranykoronára számít) olyan hasznos beruházásokat eszközölni, amelyek egyrészt későbbi kiadásoktól mentesítik az államot, másrész a többtermelés céljait vannak hívatva hatékonyan elősegíteni. ' A többtermelés szempontjából és általában a gazdasági élet ^ előmozdítása szempontjából különös fontossága van a hitelkérdós rendezésének, ezért a pénzügyi bizottság a költségvetés tárgyalása kapcsán igen mélyrehatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel ós különösen a jelzáloghitel rendezésének, valamint a hitelkérdés helyes kialakulásához szükséges jogi előfeltételek revíziójának szükségességét állapította meg. A bizottság reméli, hogy azok a törvényhozási és egyéb irányú intézkedések, amelyeket a kormány a hitelkórdés megoldása szempontjából kilátásba helyezett, minél előbb valóra válnak és a kívánt cél elérését biztosítani fogják. A kormánynak a takarékosság céljából tett intézkedései közül, a bizottság elsősorban kiemelkedőnek tartja azt a jelentékeny apadást, amely az állami alkalmazottak létszámában az 1923/24. és 1924/25. költségvetések között mutatkozik. Ez a létszámcsökkenés — amint ez a költségvetéshez csatolt létszámkimutatásból is kitűnik — összesen 16.761 főből áll, amiből 13.908 főnyi alkalmazott az állami közigazgatásra, 2.853 főnyi alkalmazott pedig az állami üzemekre jut. Hogy az állami üzemeknél ennél nagyobb arányú létszámapasztás nem volt lehetséges, az nyilvánvalóan annak tudható be, hogy ezek már a korábbi években nagyobb arányú lótszámapasztást eszközöltek, s így az eredményes gazdálkodás érdekében nagyobb mérvű lótszámapasztást már nem lehetett eszközölni. A pénzügyi bizottság örömmel vesszi tudomásul ezt a nagyarányú létszámcsökkentést, mert meggyőződése szerint az állami közigazgatás takarékosságának egyik lényeges kelléke a létszámnak normális állapotokra való visszavezetése. Helyesli a bizottság a kormánynak a létszámapasztás terén követett azt az eljárását, hogy elsősorban megüresedett állások be nem töltése útján kívánja a létszámot apasztani és csak abban az esetben nyúl az elbocsátásokhoz, ha más megoldás a lótszámapasztásra nem kínálkozik. Az alkalmazottak létszámával kapcsolatban a bizottságnak rá kell mutatnia arra, hogy a nyugdíjasok, özvegyek és árvák létszáma milyen jelentékeny emelkedést mutat a háború előtti állapotokhoz képest. Ez a létszám ugyanis a létszámkimutatáshoz csatolt összeállítás szerint 98.644 egyénből áll, akik közül 50.296 egyén jut az állami közigazgatásra és 48.348 az állami üzemekre. Ez a nagy létszám kétségtelenül igen súlyos teher az államháztartásra nézve, de ez elsősorban annak tudható be, hogy az ország területe nagy részének elvesztése folytán, az elvesztett területről ide özönlött és megfelelő állásokon el nem helyezett alkalmazottakról a magyar államnak méltányosságból gondoskodnia kellett. Kétségtelen, hogy a nyugdíjasoknak ez a jelentékeny száma a jövőben apadni fog, de az átmeneti idő alatt mindenesetre megnehezíti a kormánynak azt a törekvéset, hogy az alkalmazottak és nyugdijasok járandóságait megfelelő mértékben felemelje. A kormánynak a takarókosságra irányuló törekvéseit mutatják általában a dologi és átmeneti kiadásokra előirányzott összegek is, amelyek közül különösen az átmeneti kiadások mutatnak lényeges csökkenést a múlt évi költségvetéssel szemben (1924/25-re 45,886.150 aranykorona, az 1923/24. évre előirányzott 89,635.175 aranykoronával szemben, vagyis a csökkenés 43,749.025 aranykorona), ami mindenesetre arra mutat, hogy a kormány minden halasztható kiadást igyekezett a jobb időkre elhalasztani. A takare. 43*
