Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-591. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése az 1924/25. évi állami költségvetésről

340 591. szám. kossággal kapcsolatban örömmel üdvözli a bizottság a kormánynak azt az intézkedését, amellyel Országos Takarékossági Bizottságot szervezett és kívá­natosnak -tartja, hogy az minél előbb kezdje meg működését. A bevételek tekintetében a bizottság kiemelendőnek tartja, hogy míg a szanálási programra arra építtetett fel, hogy az adóteher féjenkint átlag 50 aranykorona legyen, ami kereken 8 millió lakost véve számításba — évi 400 millió aranykorona adótehérnek felelne meg, addig az 1924/25. évi előirány­zatban ez a megterheltetés, beleszámítva a dohányegyedáruságot is, — ami pedig tulaj donképen nem tekinthető adótehernek, — 307,350.680 aranykorona van ilyen címen előirányozva, vagyis az előirányzott megterheltetés jelenté­kenyen alatta marad a fejenkinti 50 aranykoronának. A bevételek közül legnagyobb összeget (80 millió aranykoronát) a forgalmi adók tesznek ki. Ez a kivételesen nehéz átmeneti viszonyok között jogosult, azonban állandónak semmi esetre sem tekinthető adónem, mindenesetre jelentékenyen terheli az egész gazdasági életet, miért is a bizottság maga részéről csak örömmel üdvö­zölheti a pénzügyminiszter úrnak ezen adónem reviziójára vonatkozólag tett kijelöntéseit. Kívánatos lenne, ha az egyenes adókat lehetne megfelelően kiépíteni és ezzel kapcsolatban a forgalmi és fogyasztási adók tekintetében mérsékléseket lehetne eszközölni, a bizottság azonban ezt alig tarthatja kivihetőnek akkor, amikor külföldi államokban is általában azt látjuk, hogy ennek az ideális célnak elérése rendkívül nehézségekbe ütközik és amikor a legfőbb pénzügyi feladatnak ma az államháztartás egyensúlyának mielőbbi biztosítását kell tekinteni, ez pedig mélyreható kísérletezést nem tesz lehetővé. Mindenesetre megnyugvással vette a bizottság a pénzügyminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy az adóigazgatást főleg az állampénztáraknak elsőfokú pénzügyi hatóságokká (adóhivatalokká) való átalakításával kapcsolatban aké­pen kívánja kiépíteni, hogy az egyenlő és igazságos adóztatás elve lehetőleg minél nagyobb mértékben érvényesülhessen. Az állami üzemek hiányára az 1924 : IV. t.-c.-hez mellékelt költségve­tésben 30 millió aranykorona vétetett számításba. Ezzel szemben az 1924/25. évi részletes előirányzat az üzemek hiányát csak 20 millió aranykoronával vette számításba. Reálisan azonban ezt sem lehet hiánynak tekinteni, mert az állami -üzemek — beruházásaiktól eltekintve — az állami vasgyárak ki­vételével deficitmentesek, sőt 12,427.810 aranykorona bevételi többletet mu­tatnak, ami azt jelenti, hogy ebből a bevételi többletből fedezni lehet az állami vasgyáraknak 2,612.060 aranykoronát kitevő hiányát és fedezni lehet az állami üzemek 1924/25. évi beruházási kiadásainak is tekintélyes részét. Az üzemek hiányaként előirányzott 20 millió aranykorona tehát tulajdon ­képen teljes egészében beruházásokra fordítható, vagyis végeredményben, az állami vagyonnak szaporodását jelenti. Ez mindenesetre olyan jelenség, amely az állami üzemek jövőjét illetőleg úgy az országban befelé, mint a külföldön is, csak megnyugvást kelt. A költségvetés részleteivel kapcsolatban meg , kell még emlékeznie a bizottságnak a költségvetés alaki beosztásáról, amely az eddigi rendszerhez képest jelentékeny újításokat tartalmaz és amely újításokat a bizottság a maga részéről helyesnek tart, mert általuk a költségvetés csak"áttekinthe­tőbbé és könnyebben kezelhetővé vált. Ezekre való tekintettel a bizottság a beterjesztett költségvetést általá­nosságban és részleteiben elfogadásra ajánlja annál is inkább, mert amint előbb említtetett, a költségvetésnek keretei az 1924 : IV. t.-c.-hez mellékelt költségvetésben már adva voltak, a kormány ezeket a kereteket a lehető-

Next

/
Thumbnails
Contents