Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-579. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése lázítás bűntette miatt eljelentett Vanczák János és Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselők mentelmi ügyében

579. szám. 319 579. szám. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése lázítás bűntette miatt feljelentett Vanczák János és Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselők mentelmi ügyében. Tisztelt Nemzetgyűlés! A debreceni kir. főügyész 3.574/1923. f. ü. szám alatti megkeresésével Vanczák János és Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselők mentelmi jogának felfüggesztését kérte. Ugyanis a debreceni kir. törvényszék 1923. B. 6.048/3. szám alatti megkeresése szerint Vanczák János és Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselők a miskolci szociáldemokrata pártnak Miskolcon 1923. évi március hó 12-ik napján tartott népgyűlésén mondott beszédükben az 1913 : XXXIV. t.-c. 3. §-ában meghatározott, a magyar királyság intézménye elleni lázítás bűntettét követték el. Vanczák János Petőfiről szóló beszédében a következőket mondotta: »Tehát, mondom, szegény volt a magyar nemzet, elszegényedett abban, hogy a vezetők osztályai: a nemesség, a főnemesség és a köznemesség nem végzett teremtő, alkotó munkát, a népet pedig agyonfárasztották munkával, a teherviseléssel és az örök szolgasággal. Erezte, hogy a magyar haza legnagyobb ellensége a nemesség henye élete, a főnemesség hazafiatlansága é3 a zsarnokság, amellyel a magyar nép dolgos millióit szolgaságban tartják. Az utolsó csepp vérig tartotta azt a felfogását, hogy a királyság a zsarnokság intézménye és küzdött ós harcolt ellene. Az a körülmény, hogy a királyság, mely akkor éppen Magyarországgal szemben éreztette a maga hatalmát, fellázítván a magyar föld nemzetiségeit a magyar haza ellen és belháborút szított. Ez a körülmény vitte rá Petőfit arra, hogy átszegődjék teljesen a respublika álláspontjára ós itt is a lelkéből írta az érzéseit. (Felolvassa a Respublika c. költeményt.) Ugyanazt érezzük át, amit átérzett a nemzet, az ország népének a többsége, milliók, akkor, amikor Petőfi kénytelen volt harcolni az elnyomatás, a zsarnokság ós a nép elszegényítése ós az ország elpusztulása ellen. Még egyért vagyunk közelebb Petőfihez, azért, mert nekünk kötelességünk harcolni ós küzdeni azokért az eszmékért és gondolatokért, melyek Petőfit és vele az ő társait 1848-ban hevítették. Igenis, igazi szabadságot akarunk itten, *