Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.
Irományszámok - 1922-579. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése lázítás bűntette miatt eljelentett Vanczák János és Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselők mentelmi ügyében
820 579. szám. mindenki számára szabadságot, a sajtó számára szabadságot, az emberek számára szabadságot, munkát, jólétet ós boldogulást mindenki számára ós minden kiváltságos uralomnak megszüntetését. Ha tehát ünnepeljük és őszintén szívből ünnepeljük, akkor ezt úgy tesszük, hogy megértjük a kort, amelyben élt és megértjük azokat a nemes intenciókat, amelyek őt vezették és amelyek benne felgyújtották a forradalmi lelket, s amelyek ajkára hozták azokat a forradalmi költeményeket, amik itt örökségül, drága intőül maradtak a magyarságnak. Hogyha ezen az ünnepen megfogadjuk azt, hogy harcolunk és küzdünk csüggedés nélkül, minden akadályokon keresztül azért, hogy ebből az országból Petőfi országa legyen!« Ezután Reisinger Ferenc szólalt fel, akinek beszéde többek között a következőket tartalmazza: »Amikor Petőfi emlékének áldozunk, nem mulaszthatom el megemlékezni arról, hogy szívesen tennék eleget a magyar költő felhívásának. Egyik versében a »Respublika« című versében hív bennünket, az utókort, oda a sirjához, ahhoz a szent sírhoz, melynek a létezését nem tudjuk ugyan, de amelyhez olyan szívesen elmennénk, elzarándokolnánk, kór bennünket, hogy annál a szent sírnál ott úgy adjunk neki elégtételt, úgy ünnepeljük őt, hogy ott tegyünk fogadalmat az ő eszméjére, tegyünk fogadalmat azokra az utakra, arra a nagy hitre, amellyel ő volt eltelve a szabadság iránt. Fogadjuk meg, hogy köztársaságiak vagyunk. Tisztelt népgyűlés! Mi szívesen tennénk ezt, azonban Magyarországnak ebben a korszakában, amikor hivatalos és nem hivatalos részről Petőfit minden vonalon ünneplik, nincsen módjában a magyar népnek ilyen megnyilatkozást mutatni, nincs módjában a a magyar népnek Petőfi kérését teljesíteni. Ez fényes bizonyságot szolgáltat aziránt, hogy Petőfi a magyar népé és nem azoké, akik Petőfinek a kisajátítása ellen velünjz szemben tiltakoznak. A magyar nép menne e szent sírhoz, a magyar nép áldozna szent sír mellett és fogadalmat tenne, azonban a magyar népnek nincs meg az a szabadsága, hogy ezt tehesse. Ha mindazokért a jogokért és mindazokért a szép, nagy gondolatokért, melyekórt Petőfi ólt és meghalt, Miskolc munkássága sokkal fokozottabb formában küzdeni fog és hogyha ezt megteszik a jövőben, amikor legközelebb összejövünk hazánk nagy költőjót ünnepelni, akkor innen az előadói székről szabadon lehet beszólni!« A bizottság a megkereséshez csatolt iratokat átvizsgálta ós meghallgatta Vanczák János és Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselőket, kik kijelentették, hogy kizárólag Petőfiről beszéltek ós ünnepelték, izgatni nem akartak. A bizottság ezek után megállapította, hogy a feljelentett képviselők cselekménye a vád tárgyává tenni szándékolt bűncselekmény tényálladókát nem meríti ki; az ellenük indítandó bűuügyi eljárásban zaklatást lát, azért javasolja a tisztelt Nemzetgyűlésnek, hogy Yanczáfe János és Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselők mentelmi jogát ez ügyben ne függessze fel. Kelt Budapesten, a nemzetgyűlés mentelmi bizottságának 1924. évi március hó 27-én tartott ülésében. Fáy Gyula s. ~k. } Mikovínyi Jenő s. k, a mentelmi bizottság elnöke. a mentelmi bizottság előadója.
