Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-571. Törvényjavaslat a honvédség igazságügyi szervezetének módosításáról

571. szám. 293 A »dandárbírósáo«-ok bízhatók meg ezenkívül (a polgári bűnvádi perrendtartás — 1896 : XXXIII. t.-c. 110. §. — mintájára) vizsgálóbírói teendőkkel egyes oly ügyekben is, amelyek különben a »hadosztálybíróság« hatáskörébe vannak utalva. Még megemlítést igényel, hogy a »hadosztálybíróság«-ok egyúttal fellebbviteli, tehát másodfolyamodású bíróságok is ós pedig az elsőfokú »dandárbíróság«-ok által elbírált ügyekben. Az elsőfokú katonai bíráskodásnak most részletezett tagozása s -jelesül egy alsóbb (s egyszerűbb szervezetű) elsőfolyamodású bírósági typus (t. i. a »dandárbíróság) létesítése mellett a Kbp.-nak miniszteri indokolásából kivehetőleg főként az szólt, hogy az elsőfolyamodású bíráskodás terén minél nagyobb decentralizáció legyen elérhető és pedig azzal, hogy dandárbíróságok nemcsak a hadosztálybíróságok székhelyén, hanem számos más helyen is állíttattak fel, ily módon egyfelől kisebb ügyekben közelebb hozva az ítélkező bíróságot az érdekelt személyek állomáshelyéhez, másfelől nagyobb ügyekben is lehetővé téve az előzetes eljárásnak a cselekmény színhelyéhez s a vádlottak és tanuk állomás-, illetze lakhelyéhez közelebb eső bíróságnál való keresztülvitelét. A valóságban azonban ez a szempont úgyszólván sohasem érvényesült. Az egy hónappal az új Kbp. hatályba lépte után kitört világháború folyományaként ugyanis a katonai bíráskodás nagy részben a hadrakelt seregnek egészen különleges — s az előbb említett bírósági typusokat nem ismerő — szervezetére szállott át, a mögöttes országrészben pedig az újonnan felállított dandárbíróságok közül az idevágó szervezeti szabályokhoz képest csakis a hadosztálybíróságok székhelyén levők folytatták tovább működésüket, a többiek úgyszólván még meg sem kezdett működése pedig a mozgósítással egyidejűleg megszűnt. Ebben a tekintetben az összeomlás után sem törtónt változás s nem változtattak az alkotmányosság helyreállítása s a nemzeti hadsereg, illetve új honvédség létesítése sem azon a helyzeten^ — amelyet most már az ország területének szűk határok közé szorulta s a had osztálybíró sági székhelyeknek egymáshoz az összeomlás előtti állapottól eltérően jóval közelebb jutása is indokolt — hogy dandárbíróságok immár csakis a hadosztálybíróságok szókhelyein tartattak fenn. A »hadosztálybíróság« ós »dandárbíróság« elnevezés sem volt a gyakorlatban fentartható, mert bár a két bírósági typus a régi hadsereg, illetve honvédség hadosztály- és dandárszervezetótől már eredetileg is teljesen független volt, az új honvédségnek a trianoni békeszerződés által reánk kónyszerített szervezetében egyenesen nem kívánatos félreértésekre vezetett volna a régi két elnevezés használata s ezért egy 1921. évi február hó 16-án kelt legfelső elhatározással egyelőre rendeleti úton szabályoztatott az elnevezés kérdése akképen, hogy további rendelkezésig a »hadosztálybíróság«-ok a »katonai törvényszék«' (jelenleg »honvéd törvényszók«), a »dandárbíróság«-ok pedig a »katonai alsóbíróság« (jelenleg »honvéd alsóbíróság«) elnevezést viseljék. Azzal, hogy alsóbb typusu elsőfolyamodású bíróságoknak a magasabb typusuak székhelyein kívül is felállítására belátható időkön belül immár nem kerülhet sor, megszűnt a főindoka a kétféle typusnak. De egyéb szempontok is ellene szólnak a külön »alsóbíróság«-ok további fen tartásának. Egyik ily szempont az, hogy azoknak a vétségeknek, amelyeket a törvény a »dandárbíróság« elé utalt, legnagyobb része a Kbp. 2. §-ához képest bírósági eljárás mellőzésével fegyelmi úton is megtorolható, egy másik szempont pedig az, hogy a dandábíróságok melletti vádhatósági szervezet, amelyet