Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-566. Törvényjavaslat a közrend fokozottabb biztosításáról

232 666. szám. és titkos bujtogatásoknak elejét vehesse, hogy nemcsak a bűnösöket büntethesse, hanem a köz veszedelmes tévelygőket is ártalmatlanokká tehesse. Sok külföldi állam ilyen esetekre az ostromállapotról szóló rendelkezésekkel gondoskodik. Ilyeneket azonban a magyar törvénykönyv nem ismer. Már pedig, ha ezekre rendes körülmények közt is van szükség, mennyivel inkább elkerülhetetlenek azok a mai időben, amikor a tíz év előtt kitört világháború borzalmait és rettenetes következményeit kellett elszenvednünk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy világszerte olyan szélsőséges áramlatok hullámzanak, amelyek még teljesen normális időkben is aggodalom keltésére volnának alkalmasak. A lelkek fentebb vázolt izgalmai közt a felforgató törekvések százszorosan veszedelmesek. Ilyen körülmények közt nincs helye a túlzott aggodalmaskodásnak éppúgy, mint általában bármely végveszély idején, mert csak gyors és erélyes intézkedés veheti elejét azoknak a veszedelmeknek, amelyek más módon egyáltalában nem háríthatók el. Az erőteljes rendszabályokra való felhatalmazás tehát a viszonyok kényszeréből ered és elkerülhetetlen azért, mert a közvetlenül és erősen fenyegető veszedelem ellen más vódőszer nem kinálkozik. A megadott rendkívüli hatalommal esetleg elkövethető visszaélés voltaképen csak azok lelkében kelthet aggodalmat, akik a társadalmi és az állami rend felforgatására törekszenek, azokat ellenben, akik ilyen törekvésektől távol állanak, teljesen megnyugtathatják a rendkívüli hatalom igénybevételének kikötött előfeltételei, valamint az a biztosíték, amely a hatalommal netalán visszaélni kívánó kormány alkotmányos felelősségében jelentkezik, és felelősségre vonhatásában áll rendelkezésre. Természetes, hogy mihelyt a törvényhozás más úton gondoskodik olyan intézkedésekről, amelyek segélyével a közrend szóban lévő veszedelme elhárítható lesz, ennek a törvénynek idevonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik. Az egyes rendelkezések rövid indokolása a következő: ÁM, 1. §-ho0. A javaslat 1. §-a sem a mozgási, sem a tartózkodási szabadságot nem korlátozza, hanem csak a bizonyos ideig idegen helyen tartózkodókat kötelezi a helyi hatóságnál való jelentkezésre a végből, hogy az idegenbe elszármazott személyek holléte mindenkor nyilvántartható, ők maguk pedig, ha otttartózkodásuk gyanúra ad okot, megfigyelhetők legyenek. A tartózkodásnak azt a hosszabb-rövidebb időtartamát, amely a bejelentés kötelezettségét vonja maga után, a belügyminiszter állapítja meg ahhoz képest, amint azt a hely, az idő és a körülmények szükségesnek mutatják. A 2. §-ho0. A trianoni békeszerződés által elszakított területekről sokan jöttek és még állandóan jönnek át Csonka-Magyarországba olyanok, akiknek rendes lakóhelyükről való távozását kényszerítő körülmény nem teszi indokolttá, de akik idejövetelükkel az elhelyezkedési és megélhetési viszonyokat súlyosbítják, míg régi lakóhelyükön visszamaradásuk állami és társadalmi szempontból egyaránt kívánatosabb volna. Ennek az indokolatlan, sőt hátrányos beköltözésnek kíván gátat vetni a 2. §. ama felhatalmazása, hogy azt a minisztérium szabályozhatja, tehát a méltányosságnak megfelelően rendezheti. A 3. §-hoz. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről rendelkező 1912 : LXIII. t.-c. 6. §-a felhatalmazást adott arra, hogy az a személy, akinek a törvényhatóság területén tartózkodása az állam érdekeire, vagy a közrendre és a közbiztonságra aggályos, annak egész területéről kitiltassék, és ha illető.