Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-566. Törvényjavaslat a közrend fokozottabb biztosításáról

566. szám. 233 ségi községe az illető vármegyében fekszik, arra is kötelezhető legyen, hogy illetőségi községét hatósági engedély nélkül el ne hagyja. Ez a rendelkezés utóbb a hadviselés érdekei szempontjából elégtelennek bizonyult, és ehhez képest az 1914 : L. t.-c. 10. §-a akként rendelkezett, hogy azok a személyek, akiknek valamely vidéken tartózkodásuk a fentebbi okokból aggályos, erről a vidékről — községi illetőségükre való tekintet nélkül — kitilthatok, és az ország más vidékén rendőrhatósági felügyelet, vagy a szükséghez képest őrizet alá helyezhetők legyenek. A háború megszűntével az 1920 : VI t.-o. 1. §-a, és utóbb az 1922 : XVIL t.-c. 6. §-ának ötödik bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ahol a jogszabályokban a »hadviselés érdekéről« van szó, »ezzel az ország belső rendjének és közbiztonságának, valamint külső politikájának érdekei is egy tekintet alá esnek.« Ezekkel a rendelkezésekkel a törvényhozás az előbb idézett felhatalmazások hatályát a béke idejére is fent ártotta, ha ezt az ország belső rendjének, közbiztonságának vagyk külső politikájának érdekei szükségessé teszik. Ugyanezeket az érdekeket, ós az őket fenyegető veszedelmeket tartja szem előtt a javaslat 3. §-a, ós ugyanazok megóvása, illetőleg elhárítása végett ad a rendőrhatóságnak a fentebb említettnél sokkal szűkebb körű és enyhébb felhatalmazást, azt t. i., hogy amikor a minisztérium megállapítja, hogy valahol olyan mértékű nyugtalanság vagy izgalom mutatkozik, vagy olyan irányú szervezkedés észlelhető, amely a közrendre veszélyessé válhatik, a rendőrhatóság azokat, akik maguktartásával vagy tetteikkel arra az aggodalomra adnak okot, hogy lakó- vagy tartózkodási helyükön az állam érdekeit, a közbiztonságot, a közrendet vagy a köznyugalmat veszélyeztetik, a a rendőrhatóság illetőségi községükbe utasíthatja. A rendőrhatóság felhatalmazása tehát csak akkor kezdődik, amikor minisztérium a veszedelmet megállapítja, és csak arra a területre szorítkozik, ahol ez a veszedelem fennálL Az eljárásra és az illetőségi községébe utasított személlyel szemben követendő elbánásra nézve a javaslat a mindenkor hatályban álló toloncszabályzat rendelkezéseit állapítja meg irányadóknak. A javaslat rendelkezései ezek szerint jelektékenyen enyhébbek a kivételes hatalom alapján fennállott rendelkezéseknél, mert az illetőségi községbe utasítás egymagában a személyes szabadságot kevéssé korlátozza, és semmiesetre sem terjed túl azon a határon, amelynek szem előtt tartását az állam nagyon fontos, néha létérdekei megkövetelik. A mindenkor hatályos tolonoszabályzat rendelkezései ugyanis hasonló célra irányuló törekvést szolgálnak, azt t. i., hogy azt a személyt, akinek magatartása a közérdeket veszélyezteti, arról a helyről, ahol ez a veszedelem fennál vagy fokozottabb, el lehessen távolítani oda, ahol a veszedelem kevésbé fenyegető, vagy ahol a gyanús személy szemmeltartása könnyebb, vagy működésének veszélyessége inkább ellensúlyozható. De a célzat rokon voltán kívül ezeknek a rendelkezéseknek az alkalmazását javasolja az a körülmény is, hogy ezek a szabályok mindig kizárólag rendészeti célok szolgálata érdekében állapíttatnak meg, körükből tehát a politikai tekintetek teljesen ki vannak rekesztve. Megtörténhetik azonban, hogy az illetőségi községbe utasítás a helyzet komolysága következtében egymagában hatálytalan volna a fenyegető veszedelem elhárítására. Kell tehát, hogy a rendőrhatóság — természetes jogkörében — ilyen esetben is megtehesse azokat a megelőző intézkedéseket, Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XII. kötet. 30