Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.
Irományszámok - 1922-548. A házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentése a nemzetgyűlés végleges házszabályainak tervezete tárgyában
548. szám. 139 ványát sem, hogy az 1918-as házszabályok fogadtassanak el, mint a nemzetgyűlés végleges házszabályai. Ez utóbb említett indítványnak plenáris tárgyalása helyett a H^z folyó évi október hó 14-én akként határozott, hogy a házszabály revízió kérdését egy e célból alakítandó 33 tagú bizottság elé utalja, mely hivatva lesz a Háznak megfelelő javaslatot tenni. Amidőn a bizottság eme utasításnak ezennel megfelel, legelőször is rámutat arra, hogy munkálatainak alapjául nem az 1913-as, hanem az 1908-as házszabályokat vette. Tette ezt elsősorban azért, mert kiindulnia a ma élő házszabályokból kellett s nem vehette döntő érvként figyelembe azt, hogy alábbi javaslata közelebb esik az 1913-as házszabályokhoz, mint az 1908-ashoz s hogy ekként kevesebb szövegezési munka volna végzendő. Egyébként is a bizottság kritikai szemmel vizsgálta végig az 1913-as házszabályokat s annak csak azokat a rendelkezéseit vette fel, melyeket a maga részéről mindenben megfelelőknek tartott és eme munkájának végzése során kénytelen volt megállapítani, hogy míg a jelzett házszabályok egyrészt túlzott rendelkezéseket is tartalmaznak, másrészt olyan hiányai is vannak, melyeket" feltétlenül pótolnia kell. Ami az első szempontot illeti, a bizottság csak példázólag mutat rá az 1913-as házszabályok ama rendelkezésére, amely az elnöki kérdésfeltevéshez váló felszólalást egyáltalán nem engedi meg, valamint arra a túlszigorú rendelkezésre is, mely a tárgytól való eltérésre abszolút tilalmat állít fel. A bizottság ezeket a rendelkezéseket, mint túlzottakat mellőzte, viszont több, számszerint 4 oly új kérdéscsoport szabályozását tartotta szükségesnek, melyre nézve az 1913. évi házszabályok kellő rendelkezéseket nem tartalmaztak. A bizottság, amikor mindezeket leszögezi, semmikép nem óhajt kritikát gyakorolni az említett házszabályokkal szemben, mert teljes tudatában van annak, hogy az akkor irányadó körülmények — elsősorban a magyar államnak az akkori dualisztikus államszervezetben volt elhelyezkedése — folytán egészen más rendelkezések voltak indokoltak ós helyesek. Rátérve már most az alábbi javaslat ismertetésére, megjegyzi mindenekelőtt a bizottság, hogy mindazoknak a rendelkezéseknek különösebb kiemelését, amelyeket az 1913-ik évi házszabályokból javaslatába átvett, szükségtelennek találja, már csak azért is, mert azok éveken keresztül elő jogot képeztek, tehát nem lehetnek ismeretlenek a közvélemény előtt. Foglalkoznia kell azonban a bizottságnak javaslata azon részével, mely az 1913-ik évi házszabályoktól eltérő új rendelkezéseket tartalmaz s amely rendelkezések, mint fentebb említtetett, négy csoportba oszthatók. A rendelkezések első csoportja a külügyi bizottság ós albizottságainak titkos tárgyalási rendjére vonatkozik, mely bővebb indokolást igazán nem igényel. A második kérdés-komplexum a kétségkívül nagy horderejű interpelláció» jognak újból való szabályozása. Osztatlanná vált immár mindenütt az a vélemény, hogy az interpellációs jog gyakorlásának mostani formája további a fenn nem tartható, illetve amennyiben az fenntartatik, úgy ez az alkotmányosság szempontjából igen jelentős képviselői jog teljes elsorvadás előtt áll. Az interpellációk előterjesztésével összekötött abuzusok ugyanis — itt elsősorban azok rendkívül hosszadalmasságára céloz a bizottság — oly nagymérvűekkó és állandóakká váltak, hogy az interpellációk házszabályszerű lebonyolítása úgy a Házra, mint a kormányra nézve teljességgel lehetetlenné vált. Azt, amit e tárgyban a bizottság javasolni bátorkodik, kéri tehát akként megítélni, hogy a bizottságot egyedül és kizárólag az interpellációs intéz18*
