Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 69 kozó részében ellenben »vámtárgy«-nak nevezi. A »vámáru« elnevezéssel pedig a javaslatnak a vámeljárásra vonatkozó rendelkezései az olyan árut jelölik, amely a kötött forgalomban áll ; erre azért használ a javaslat külön elnevezést, mert a kötött forgalom a vámeljárásnak legkiemelkedőbb mozzanata. Azok a meghatározások, amelyeket a 9. §. az árú származását és rendeltetését illetőleg tartalmaz, összhangzásban állanak a magyar, külkereskedelmi statisztikára vonatkozó új szabályokkal; a »termelő származási« és a »kereskedelmi származási« ország megkülönböztetése nemcsak az áruforgalmi statisztika, hanem a vámszerződés útján mérsékelt vámtételek alkalmazása szempontjából is nagyfontosságú újítás. Az erre vonatkozó közelebbi rendelkezéseket egyrészt a javaslat 115. §-a tartalmazza, másrészt a végrehajtási utasításnak a 43. és 44. §.-ra vonatkozó része fogja ezeket megtenni. II. Rész. Vámigazgatás, l. Fejezet. A vámigazgatás szervezete. A vámigazgatásra vonatkozó II. Rész, eltekintve attól a nagyobb jelentőségű szervezeti változástól, amelyről a jelen megokolásnak a javaslat 12, §-ára vonatkozó részében alább lesz szó, nagyobbára a jelenlegi jogállapotnak megfelelő rendelkezéseket tartalmaz, amelyek azonban, legalább részben, eddig törvénybe egyáltalában nem voltak foglalva. A 10. §. a vámigazgatás ólén álló miniszternek a vámügyre vonatkozó alkotmány szerű hatáskörét állapítja meg. A 11. §.-ban felsorolt vámigazgatási szervek részletes tagozása az állami költségvetések útján kerül a törvényhozás jóváhagyása alá, amiért is ennek közelebbi ismertetése itt mellőzhető. A 11. és a 12. §.-ban foglaltakra vonatkozólag az alábbiakat kell rnegokolásul felhozni: Az 1889 : XXVIII. t.-c. a vámigazgatás terén olyan állapotot teremtett, amely a gyakorlatban nem igen vált be. Az idézett törvény értelmében ugyanis elsőfokú vámhatóságokként a pénzügyigazgatóságok és a budapesti fővámhivatal főnöke működnek. A vidéki pénzügyigazgatóságok a szakkérdések kivételével intézkednek a kerületükbe tartozó vámhivatalok személyzeti, fegyelmi és más szolgálati ügyeiben, továbbá kisebb jelentőségű vámmentességeket és vámkedvezményeket engedélyeznek; a budapesti fővámhivatai főnökének, a mai » fővámigazgató «-nak, hatáskörébe utalta az idézett törvény az összes szakkérdéseket, a vámhivatalok szakszerű ügykezelésének ellenőrzését, a szakoktatást és a budapesti fővámhivatal személyzeti, fegyelmi és egyéb szolgálati ügyeit. Ez a hatásköri megosztás az elmúlt 35 óv alatt nem bizonyult egészen célszerűnek. Oka ennek az, hogy a vámhivatalok egész ügykezelése, sőt a személyzeti és fegyelmi, valamint a vámjövedéki kihágási ügyek is annyira összefüggnek a szakkérdésekkel, hogy a pénzügyigazgatóságok, amelyektől a törvény vámügyi szakismeretet nem követel meg, ennek hiányában a reájuk bízott feladatoknak kielégítő módon nem is felelhettek meg. Ez a körülmény arra vezetett, hogy a gyakorlati fejlődés a törvény rendelkezéseitől mindinkább eltérő irányt vett*, úgy, hogy most a valóságos helyzet az, hogy a pénzügyigazgatóságoknak a fontosabb vámügyek intézése körül inkább csak alakilag van hatáskörük, míg az érdemleges intézkedéseket