Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
70 480. szám. a pénzügyminiszternek időnkint kiadott felhatalmazó rendeletei alapján a fő vám igazgató, akinek állása ekkép valóságos országos hatósággá fejlődött, maga teszi meg, vagy pedig ő teszi meg a javaslatokat, amelyek alapján a pénzügyminiszter intézkedik. A javaslat ezt a visszás helyzetet megszünteti ós a szükségszerűen kifejlődött valóságos állapotnak megadja a törvényes jogalapot. A javaslat a fővámigazgató személyes hatósága helyett, minthogy közigazgatási rendszerünkben személyes hatóságok nem szokásosak, a pénzügyi igazgatás körében már meglevő más központi hatóságok mintájára a »központi vámigazgatóság«-ot szervezi. A központi vámigazgatóságnak ilykóp megállapított hatásköre kiterjed mindazokra a tennivalókra, amelyeket az országos középhatóság jellegével működő szakszervnek végeznie kell. Mindazonáltal célszerűségi szempontból a területileg illetékes pénzügyigazgatóságok — a budapesti kivételével — hatáskörében kellett meghagyni a vidéki vámhivatalok pénzkezelési ós gazdászati ügyeinek intézését, minthogy ezeknek az ügyeknek ellátása vámszakismereteket nem kíván és a vámhivatal székhelyén vagy annak közelében működő pénzügyigazgatóság «zekét az ügyeket könnyebben és gazdaságosabban láthatja el. Ugyancsak ebből a szempontból, de meg azért is, mert a pénz ügy igazgat óságok a helyi viszonyokat és különösen a kerületükben működő vámhivatali személyzet magaviseletét erkölcsi ós társadalmi szempontból könnyebben tudják figyelemmel kísérni, mint a központban elhelyezett vámigazgatóság, fegyelmi ügyekben is bizonyos befolyást kellett megtartani a pénzügyigazgatóságok hatáskörében. Nevezetesen, hogy a területileg illetékes pénzügyigazgatóságok fegyelmi szempontból felügyeletet gyakorolhassanak a vámhivatalok személyzete felett (11. §.), indítványukra a vámhivatalok tisztviselői személyzete ellen a központi vámigazgatóság főnöke a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelni köteles és hogy az elrendelt vizsgálat foganatosítására a központi vámigazgatóság a területileg illetékes pénzügyigazgatóságot is megkeresheti (27. •§.). A javaslat azt a további újítást tartalmazza, hogy a 13. §. a vámhivatalokat hatósági jelleggel ruházza fel. Ez azért mutatkozik» megokoltnak, mert az a tevékenység, amit a vámhivatalok főképen a vámtartozás kiszabásánál kifejtenek, amikor ugyanis önállóan, valósággal elbírálják az árúnak egyik vagy másik tarifaszám alá tartozását, továbbá azt, hogy az árúnak adott esetben van-e igénye szerződéses vámtétel alkalmazására, vagy a javaslat 110—112. §.-aiban megállapított vámmentességek valamelyikére, vagy végül a 7. §. alapján elrendelt megtorló intézkedés alá esik-e, továbbá az érték vám alá eső árúknál ugyanígy elbírálják azt, hogy a bevallott érték megfelel-e az árú igazi értékének : a puszta végrehajtó szolgálat kereteit messze túlhaladó, valóságos hatósági ténykedés jellegével bír. Ennek a ténykedésnek eredményekép a vámhivatalok valóságos határozatokat hoznak, amelyek ellen az érdekelt ügyfél a javaslat 146. §.-ában megállapított jogorvoslattal élhet. A most szóbanlóvő rendelkezés megokolására szolgáljon még az a további körülmény, hogy ennek alapján egyes vámhivatalokat idővel, ha ezek élére magasabb alaki képzettséggel is bíró tisztviselőket lehet helyezni, kisebb jelentőségű igazgatási intézkedésekre lehet majd felhatalmazni és ezzel ellensúlyozni a vámügyeknek azt a némileg fokozott központosítását, amellyel a pénzügyigazgatóságokat a vámügy terén eddig megillető, egyébként jelentéktelen hatáskör egy részének a központi vámigazgatóságra átruházása jár. A vidéki
