Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

68 480. szám. lyólag felmerülő, más — első sorban gazdasági — célokat szolgáló tilalmakat csak az összes minisztérium léptethet életbe és ezeké G csakis a rendkívüli helyzet fennállása ideje alatt tarthatja érvényben. Az 5. §. utolsó bekezdése elsősorban célszerűségi szempontokat kíván érvényesíteni. Minthogy ugyanis a tilalmakra vonatkozó eljárást főképen a vámhivatalok végzik, célszerű, hogy erre az eljárásra is, amennyiben a tilalomra vonatkozó törvényben vagy rendeletben más intézkedés nincs, a jelen törvény, valamint az ennek végrehajtása iránt kiadott rendeletek rendelkezései legyenek érvényesek, minthogy a vámhivatalok ezeket ismerik és megfelelően tudják alkalmazni. A 6. §-nak elsősorban az a célja, hogy a kellő Összefüggést megteremtse a Vámjog szabályozásáról szóló törvény és a Vámtarifa közt. A vámpolitikai megtorló intézkedésekről szóló 7. §. első bekezdésében foglalt rendelkezés a más államnak velünk szemben alkalmazott, hátrányosan különböztető elbánása elleni védekezésre vonatkozik, amely rendelkezést most az 1907 : LIIL t.-c. IV. cikke tartalmazza, tehát megfelel a mai jogállapotnak. A 7. §. második bekezdése első sorban az úgynevezett »antidumping« rendelkezést foglalja magában. Ezt a magyar vámjog eddig nem ismerte, de egyrészt az utóbbi időben szerzett bizonyos tapasztalatok, másrészt egyes államok példája, amelyek ilyen rendelkezést már a háború előtt is alkalmaztak, megokoltnak mutatta, hogy ezzel a fegyverrel saját termelésünk megvédésére mi is élhessünk. Nem volt meg eddig a minisztériumnak az a felhatalmazása sem, amelyet a 7. §. harmadik bekezdése fog ennek ezentúl megadni. Ez ugyanis megtorló intézkedéseknek abban az esetben alkalmazására vonatkozik, ha valamely külföldi állam magyar hajókat vagy árukat méltánytalan elbánásban részesít anélkül, hogy ezekkel ezért kedvezőtlenebbül bánnék el, mint hasonló helyzetben le vő más államok haj ói val vagy áruival. Ennek a megtorlásnak tehát akkor lehet helye, ha valamely állam saját termelését a bárhonnan jövő versennyel szemben különösen erőszakosaknak minősülő rendszabályokkal igyekszik megvédeni. Az utolsó bekezdés az 5. §. második bekezdése végén foglalttal azonos rendelkezés útján biztosítsa a törvényhozás hathatós ellenőrzését arra vonatkozólag, hogy a minisztérium ne élhessen vissza azzal a diszkrecionális joggál, amelyet az előző bekezdések számára biztosítanak. Amint a fentiekből kitűnik, a javaslat egyáltalában arra törekszik, hogy a magyar minisztériumnak minden kereskedelempolitikai védőfegyver rendelkezésére álljon; a minisztérium politikai felelősségének tudata ós az utolsó bekezdés rendelkezése fogja azt biztosítani, hogy ezekkel a fegyverekkel a minisztérium csak igazán megokolt olyan esetekben fog élni, amikor ezeknek a fegyvereknek igénybevétele nem veszélyezteti egyúttal saját érdekeinket is. A 8. .§. a legfontosabb alapfogalmak meghatározását tartalmazza. Rendszerességi szempontból a javaslat szigorúan megkülönbözteti a vámeljárásra vonatkozó alaki jogszabályokat a vámfizetési kötelezettségre vonatkozó anyagi jogszabályoktól. Ezt a megkülönböztetést a javaslat még szembeötlobbé akarja tenni azzal, hogy ugyanazt a személyt, illetve tárgyat más-más kifejezéssel jelöli a szerint, amint arról a vámeljárásra vonatkozó rendelkezésben, vagy a vámfizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezésben van szó. így a vámjogban érdekelt fél az elj árasra vonatkozó rendelkezésekben mint »ügyfél«, a vámfizetési kötelezettségre vonatkozókban mint »vámadós« szerepel. Azt az ingóságot pedig, amely a törvény rendelkezései alá esik, a javaslat a vámeljárásra vonatkozó részében »áru«-nak, a vámfizetési kötelezettségre vonat-