Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

64 ASÙ. szám. jogát, sem ennek a jognak kizárólagos jellegét kifejezetten hoín állapítják meg. Ezekről rendelkezik az 1. §. Talán nem felesleges ezen a helyen rámutatni arra, hogy a jelen javaslat elfogadásánál a magyar törvényhozás szaki c azzal a korábbi korszakokban uralkodó felfogással, amely szerint a vám elsősorban arra való volt, hogy az államkincstárnak jövedelmet hozzon, és kifejezetten a védővám modern felfogásának álláspontjára helyezkedik. A javaslat ugyancsak az 1. §-ban a fentiekhez még hozzáfűzi azt a rendelkezést, hogy más államokkal csak olyképen szabad áruforgalmat lebonyolítani, hogy a vámigazgatás, illetve a vámőrség közegei erről tudomást szerezhessenek. Az a nagy változás, amely a vámjogi felfogásban az utóbbi évtizedek alatt bekövetkezett, leginkább abban- jut kifejezésre, hogy valamely vámköteles árunak beszállítása az ország területére magában véve még nem állapít meg semmiféle vámfizetési kötelezettséget, hanem a vámjövedék érdekeinek megóvásával megbízott közegeknek csak arra ad jogot, hogy az ilyen árut szemmel tartsák. A javaslat tehát azért fűzi közvetlenül a javaslat tárgyának, a vámjövedéknek, meghatározásához az utolsó mondatban foglalt rendelkezést, mert ez a legelemibb alapvető rendelkezése a modem vámjognak és előfeltétele a vámügyre vonatkozó minden.törvény vagy szabály végrehajtásának. A 2. §. a vámterületről szól. A vámterület és a vámhatár fogalmai ezidőszerint általában összeesnek az állam politikai területével ós politikai határával, azzal a megcsonkított területtel és azokkal a lehetetlen határokkal, amelyeket a trianoni békeszerződés Magyarországra kényszerített. Csak ott kell majd rendeleti úton, gyakorlati szempontokból, némi eltérést megállapítani, ahol hajózható víz alkotja az országhatárt. A trianoni békeszerződós 30. cikke ugyanis azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a szerződésben használt »folyás« (cours) vagy -hajózható meder« (chenal) kifejezések a nem hajózható folyóknál a vízfolyásnak vagy a vízfolyás főágának középvonalát,, a hajózható folyóknál pedig a hajózható főmedernek középvonalát jelenti. Ha a vámhatárt a folyóknál az ennek a rendelkezésnek megfelelően megállapított államhatárral Összeesőnek vennők, ez számtalan gyakorlati nehézséget okozna, mert ennek az lenne a következése, hogy minden vízi járómüvet, amely a folyás, illetve a hajózható meder középvonalát átlépi, — ami a hajózásnál (ideértve a tutajok és csónakok forgalmát is) elkerülne tien — vámeljárás alá kellene venni. Ez önként érthetőleg lehetetlen. Ennek elkerülése céljából a hajózható folyóknál az innenső partot kell vámhatárul kijelölni. Önként érthető azonban az is, hogy a hajózható határfolyón a meder középvonalán innen horgonyzó vízimalmokat, a magyar parttal összeköttetésben lévő álló-hajókat (pontonokat) és általában a hasonló létesítményeket e mellett is a magyar vámterülethez tartozóknak kell majd kijelenteni. Az ezekre vonatkozó intézkedések megtételére az első bekezdés utolsó mondata adja meg a minisztériumnak a felhatalmazást. A javaslat 2. §-a második bekezdésében említett nagyobb eltérések a politikai államterület és a vámterület közt, vagyis kapcsolt vámterület, illetve vámkülzet (az előbbi új kifejezés, de nem új fogalom), ezidőszerint nincsenek. Minthogy az ilyenek létesítése esetleg igen nagy gazdasági jel ntőséggel bírhat, az erre vonatkozó rendelkezést a javaslat a törvényhozásnak tartja fenn. Nincs ezidőszerint szabad területünk (3. §.) sem. Minthogy azonban azok a nagy érdekek, amelyek az átviteli kereskedelem lehető fejlesztéséhez fűződnek, mindenképen kívánatossá teszik szabadterületnek, legalább is a készülő csepeli dunai kikötővel kapcsolatban, létesítését, a szabadterület vámjogi jellegének szabatos meghatározásáról a javaslatban gondoskodni