Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 65 kellett. Ez a meghatározás eltér az annak idején a fennállott fiaméi szabadterületre (punto franco) érvényben állott rendelkezésektől, amennyiben a javaslat kifejezetten kimondja, hogy a szabadterületen a külföldi árukat csak a raktározás és a szabadterületen történő feldolgozás szempontjából szabad még vámkülföldön levőknek tekinteni, míg az ottani fogyasztásra vagy állandó használatra való áruk ott is ugyanaz alá az elbánás alá esnek, mintha a vámterület valamely más részére hoznák be ezeket. A szabadterületnek ez az elméleti és gazdasági szempontból egyedül helyes felfogása a vámjog terén csak újabban jegecesedett ki. Szabadterület létesítését a javaslat az összminisztérium elhatározásától teszi függővé, egyrészt, mert az ilyen intézmény nagyobb gazdasági jelentősége miatt a javaslat nem kívánta a szabadterület létesítésére vonatkozó elhatározást egy miniszterre bízni, másrészt azért, mert az esetben, ha ez a törvényhozásnak tartatnék fenn, ezáltal esetleg gazdaságilag hátrányos késedelem állhatna be. A 4. §. a határkerület, a kisebb határszéli forgalom és a határszéli gazdaság intézményeiről szól. A határkerület intézményét a vámszabályok régóta ismerik és az az erdélyi vámhatáron 1891-ig valóságban meg is volt. A vámhatár többi részén a határkerületre azért nem volt szükség, mert egyrészt a vámhatárt erős forgalmi akadályt jelentő természetes határok alkották, másrészt pedig, mert itt a katonai határőrvidék intézményének fennállása idejében a forgalom amúgy is szigorú felügyeletnek volt alávetve. Az erdélyi határszélen fennállott határkerületet 1891-ben abban a reményben szüntették meg, hogy az akkoriban szaporított csendőrség a pénzügyőrséggel együtt képes lesz a vámhatárt kellőképen megvédeni. Ez a remény ugyan nem vált teljesén valóra, a határkerület újbóli felállítására azonban — kivált állategészségügyi érdekeink kárára — mégsem került a sor. Azok a körülmények, amelyek a határkerület intézményének mellőzését a múltban érthetővé tették, a megváltozott viszonyok mellett többé nem állanak fenn. A mostani magyar vámterület határa, egy kis résztől eltekintve, nélkülözi a természetes forgalmi akadályokat és oly területeket választ el egymástól, amelyek közt az ország feldaraboltatásáig a forgalom a legsűrűbb és teljesen szabad volt. Az a számtalan érdekszál, amely az ekkép szétválasztott területek lakosait most is összefűzi, egyfelől igen nagy mértékben ösztönzi az embereket arra, hogy ezt a forgalmat továbbra is fenntartsák, másfelől azonban a magyar igazgatás alatt maradt államterület pénzügyi és közgazdasági létérdekei ennek a forgalomnak szigorú ellenőrzését teszik nélkülözhetetlenül szükségessé. Minthogy azonban a vámőrségnek a békeszerződésből kifolyólag ránk kényszerített, az 1922 : VIII. t.-cikkel megállapított, elégtelen létszámával a vámhatárt nem lehet oly szoros őrizet alatt tartani, hogy a csempészetet csak ezzel lehetne tűrhető mértékre korlátozni, a határkerület intézményének teljes mértékben életbeléptetése a változott viszonyok mellett elsőrendű állami érdek. Ami a határkerület kiterjedését illeti, célszerűségi szempontok amellett szólnak, hogy az- érdekelt miniszterek a belső vámvonalat olykép tűzzék ki, hogy az lehetőleg már meglévő közigazgatási egységek már ismert határával, tehát, a helyi viszonyok követelte egyes eltérésektől eltekintve, a határmenti község, járás vagy törvényhatóság belső határával összeessék, 15 kilométer szélességet azonban seholsem haladjon meg. A határkerület kiterjedésének közhirrététele és megjelölése iránt a szükséges intézkedések meg fognak történni. Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XI. kötet. 56