Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
160 480. szám. módot megkonstruálni, van szerencsém az e tekintetben a 108. §. megoko^ lásában mondottakra utalni. A 132. §. lényegében szintén magától érthető rendelkezést tartalmaz, amelyet csak a rendszer teljessége és a javaslatban szabályozott joganyag áttekinthetősége erdekében kellett a javaslatba felvenni. Ha figyelembe vesszük mindazokat az előző rendelkezéseket amelyekre a 132. §. szöyegóben utalások vannak, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a 132. §. csak összefoglalja és egymás mellé állítja azokat a következtetéseket, amelyek a hivatkozott előző rendelkezésekből önként folynak. A 133. §.-t illetőleg a következőket kívánom megjegyezni: A javaslat a 110—112. §.-okban sorolja fel azokat az eseteket, amelyekben olyan áru behozatala, illetve kivitele alkalmával, amely árura a vámtarifa vámot állapít meg és kereskedelmi szerződés sem helyezi ezt bizonyos provenienciákat illetőleg hatályon kívül, az ott megjelölt körülmények következtében valamely különleges esetben mégsem keletkezik vámfizetési kötelezettség. Ez a felsorolás kimerítő, vagyis a vámtarifa vagy tarifaszerződés értelmében nem vámmentes áru után minden más esetben kelétkezik vámfizetési kötelezettség. Az ország gazdasági helyzete, illetve a gazdasági élet változó alakulásai azonban az ország közgazdasága szempontjából bizonyos esetekben, illetve az esetek bizonyos csoportjaira vonatkozólag mégis kivánatossá tehetik, hogy egyébként vám alá eső áruk mégis vagy egészen vámmentesen, vagy a vámok magasságát megállapító jogszabályokban foglaltaknál alacsonyabb vámtétel alkalmazásával kerülhessenek behozatalra, illetve kivitelre. Ezek az esetek azonban a változó gazdasági helyzethez és ennek szintén változó igényeihez képest mások és mások lehetnek, de az egyes konkrét eseteknek viszont legsajátosabb körülményeitől függhet, vájjon a teljes vámmentesség, vagy pedig a vámnak csak mérséklése mutatkozik-e megokoltnak, az utóbbi esetben pedig ismét esetről esetre külön megfontolást igényel a mérséklés foka. Ezért a szóban levő esetekre vonatkozólag bajosan lehet állandó jellegű meghatározásokat előzetesen megállapítani. Rendszertanilag helyesebb tehát ezeket az eseteket úgy megszerkeszteni, hogy ezekben vámfizetési • kötelezettség keletkezik ugyan, de a végrehajtó hatalom az ebből származó vámtartozást a törvényhozás felhatalmazása alapján egészben vagy részben elengeelheti. De az is következik ebből, hogy az erre vonatkozó közelebbi szabályozás nem való az. állandó jellegű Vámtörvénybe, hanem a mindenkori vámtarifára vonatkozó törvénybe. Minthogy azonban az ilyen esetek felmerülését mégis előre > lehet látni, a teljesség kedveért kívánatos, hogy a Vámtörvény ezeket ne mellőzze teljes hallgatással. Ezért említi fel a Vámtörvény tervezete a 133. §.-ban ezt a lehetőséget, mint az elmondottak szerint ilyenkor is keletkező vámfizetési kötelezettség megszűnésének egyik módját. A 134. §/ első mondatára vonatkozólag van szerencsém mindenek előtt a 61. §.*ra és az ennek megokolásában mondottakra utalni. Az ott említett esetekben vámfizetési kötelezettség nem is ketetkezik. De előfordul az is, hogy a vámtárgy közvetlenül a vámtartozás nagyságának megállapítása és a vámadóssal közlése után, tehát oly időpontban, amikor a 113. §. szerint a vámfizetési kötelezettség már fennáll, véletlen esemény következtében megsemmisül (pl. törékeny tárgy teljesen összetörik, vagy a vámtárgy az illető helyiségben hirtelenül támadt tűzben elpusztul, stb.) ; előfordul azonban az is, hogy a vámtartozás nagyságáról teljesen tájékozatlan vámadós (ami leginkább az utasforgalomban vagy más olyan esetekben fordul elő, amidőn a
