Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. , 159 vámtárgy erejéig lehet érvényesíteni, a személyes szavatosság ellenben a vámadós összes vagyonára terjed. Végezetül szükségesnek tartom itt is újból hangsúlyozni, hogy a dologi és a személyes szavatosság, "amelyeket a 128. és a 129. §. elkülönítve megállapítanak, nem egymást kizáró fogalmak, hanem csak a vámtartozás behajtásának két külön alapját jelzik, amelyek ugyanarra a vámtartozásra vonatkozólag egymás mellett is megállhatnak, sőt — a 129. §. harmadik bekezdésében tárgyalt esetektől eltekintve — igen gyakran valóban együttesen is állanak fenn. IV. Fejezet. A vámfizetési kötelezettség megszűnése. A IV. Rész IV. Fejezetében arról van szó, hogy miképen szünhetik meg a vámfizetési kötelezettség. Az erről a kötelezettségről szóló első három fejezetben foglaltaknak csak logikai következése, hogy a javaslat azokat a módokat is megállapítsa, amelyek szerint ez a kötelezettség megszűnik. A 130. §., az első ebben a fejezetben, csak felsorolja azokat a módokat, amelyeken a vámfizetési kötelezettség megszűnne tik ; ennek a rendelkezése csak annyiban tekinthető érdemlegesnek, amennyiben az ebben foglalt felsorolás kimerítő; ebből tehát az következik, hogy a vámfizetési kötelezettség más, mint az itt felsorolt módok valamelyikén, nem szünhetik meg, vagyis azt mindaddig fennállónak kell tekinteni, míg a 130. §.-ban felsorolt lehetőségek valamelyike nem következett be. A rákövetkező 131—138. §.-ok azután röviden egyenkint tárgyalják az egyes megszűnési módokat, a 139. és a 140. §. pedig a vámfizetési kötelezettségre vonatkozó még két rövid rendelkezést tartalmaz, amelyeket rendszerességi okokból kellett ebbe a fejezetbe elhelyezni. Egyenkint véve a különböző megszűnési módokat tárgyaló egyes §.-okat, a 131. §.-t illetőleg mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a dolog természete szerint a vámtartozás lerovása a vámfizetési kötelezettség megszűnésének a vám intézménye célzatának megfelelő normális és egj-úttal leggyakoribb módja. v Arról, hegy a lerovásnak milyen fizetési eszközökkel kell történnie, a Vámtörvény, állandó jellegénél fogva, nem rendelkezhetik, mert a vám a nemzetközi áruforgalmat terhelő közszolgáltatás lévén, ebben a tekintetben a törvényes fizetési eszközöknek az állam politikai, gazdasági és pénzügyi helyzetétől függő mindenkori, nemzetközi értékelése kell, hogy irányadó legyen. Az erre vonatkozó rendelkezést tehát a mindenkori vámtarifára vonatkozó törvénynek kell tartalmaznia. így van ez az új vámtarifára vonatkozó, most előterjesztett javaslattal is, melynek 7. §.-a foglalja magában az erre vonatkozó rendelkezést. A Vámtörvénynek e tekintetben csak az lehet a feladata, hogy megnyissa a vámtartozás olyan lerovási módjának lehetőségét, amely a vámtartozás lerovásának szabályozása szempontjából kiegészíti a behozatalijegyes eljárás netaláni alkalmazására vonatkozólag a 86. §. utolsó bekezdésében foglaltakat. Ezt célozza a 131. §. második bekezdése," midőn a vámtartozás érvényes lerovásának módjai közé sorolja a behozatalijegy beszolgáltatását, vagyis azt a lerovási módot, amelyet a Németbirodalmi vámszabályok — ahonnan a javaslat a behozatalijegyes eljárás intézményének eszméjét merítette — erre az , esetre megállapítanak. Arra vonatkozólag, hogy ennél a megfordított sorrendben lebonyolódó előjegyzési eljárásnál miért kell egyáltalában ezt az alapjában véve fiktiv lerovási