Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
158 480. szám. kedvezményes behozatali forgalomban neki kiadott vámtárgyat (90—91. §.)' más, mint a meghatározott célra fordítja ; itt természetesen a szavatosságabban az esetben, amikor a vámárunak a meghatározott célra felhasználása nem a teljes vámmentességet eredményezi, csak a teljes és a kedvezményes vámtartozás közötti különbözetre terjed. A második és harmadik bekezdés azokat az eseteket tárgyalja, amelyekben a személyes szavatosság valakit másodlagosan terhel, vagyis azokat az eseteket, amelyekben a vámfizetési kötelezettség a közvetlen vámadósról más személyre átmegy vagy pedig a közvetlen vámadóson kívül más személy is részesévé válik a vámfizetési kötelezettségnek. Itt tehát első sorban, a második bekezdésben, annak terhére állapítja meg a javaslat a személyes szavatosságot, azaz a vámfizetési kötelezettséget, ' aki a vámtárgyat, a vámfizetési kötelezettség fennállásáról tudva vagy erről csak súlyos gondatlanság következtében nem tad va, megszerezte, még pedig vagy a dologi szavatosság tartama alatt, a vámtárgynak eddigi tulajdonosától, vagy pedig, tekintet nélkül arra, vájjon a dologi szavatosság terheli-e még a, vámtárgyat, vagy sem, ezt attól szerezte meg, akit a személyes szavatosság a 129. §. első bekezdésének a.)—d.) pontjai értelmében elsődlegesen terheli. A harmadik bekezdésben azt a másodlagos személyes szavatosságot tárgyalja a javaslat, amely anélkül keletkezik, hogy a vámtárgy tulajdona vagy birtoka maga másra átmenne. Itt tehát azoknak a jogügyleteknek vámjogi kihatásairól van szó, amelyeknek a tárgya nem a vámáru, illetve vámtárgy, hanem a vámfizetési kötelezettség maga. Ez idő szerint az ebben a bekezdésben foglalt jogszabályoknak leginkább azokban az igen gyakori esetekben van gyakorlati jelentőségük, amidőn valaki másnak a vámfizetési kötelességének a teljesítéseért a vámigazgatással szemben biztosítékképpen kezességet vállal, akár vámhitel engedélyezéséből, akár abból kifolyólag, hogy a másiknak valamely más vámjogi viszony, m. pl. előjegyzési eljárásra szóló engedély vagy vámáruknak a kísérőjegyes eljárásban szállítása vagy vámáruknak a raktározási eljárásban átvétele következtében, stb., a vámtartozás erejéig biztosítékot kell nyújtania. A harmadik bekezdés rendelkezései általánosságban vannak tartva, mert nem szabad, hogy az állandó érvényűnek szánt Vámtörvény a kereskedelmi forgalomnak jövőben netalán kifejlődő, egyébként jogosult bármely alakulásának útját szegje. A harmadik bekezdés, azonkívül, hogy a vámfizetési kötelezettségre magára vonatkozó ilyirányú jogfejlődés törvényes alapját megteremteni kívánja azzal, hogy ilyen esetre kimondja az új jogviszony végzési szabályozásának kötelezettségét és meghatározza a végzés tartalmának lényegét, azt is biztosítani igyekszik, hogy az ekkép keletkező új jogviszony tartalmát illetőleg kétségek ne merüljenek fel. A negyedik bekezdés, arra az esetre, ha a vámfizetési kötelezettség akár elsődlegesen (pl. az első bekezdés c.) pontja esetében, többek által együttesen elkövetett vámjöveclóki kihágástól kifolyólag), akár másodlagosan (a második és harmadik bekezdésben érintett jogviszonyok valamelyike következtében) egyszerre több személyt terhel, ezt a kötelezettséget azért rója egyetemlegesen az ebben részes összes személyekre, mert a kötelezettségnek »pro rata« viselése könnyen meghiúsíthatná azoknak a közgazdasági és pénzügyi céloknak érvényesülését, amelyeket a vám biztosítani hivatott. Az ötödik bekezdés megállapítja azt a fontos különbséget a dologi és személyes szavatosság közt, amelyre a jelen fejezetre vonatkozó megokolás bevezető részében már utaltam, amely szerint a dologi szavatosságot csak a
