Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

-•--:-^ 480. szám. 157 vagy biztosítékot nyújtott személyes vámadóssal nem áll szemben (pl. az előjegyzési eljárásban, vagy a vám hitelezése mellett kiszolgáltatott áruknál), az ügyfél pedig a lerovás után ritkán hagyja az árut a vámigazgatás őrizetében. A dologi szavatosság érvényesítése tehát leginkább a vámjövedéki kihágás tárgyait illetőleg fordul elő, valamint az olyan külföldi árúkkal szemben, melyeket valamely nyilvános szállító intézet a vámterületre szállított, amelyek átvételére azonban nem jelentkezik senki és a küldő sem rendelkezik felettük. A személyes szavatosságról szóló 129. §'. első bekezdésének a.) pontjában foglaltakra vonatkozólag azt kell megjegyezni, hogy itt mindenekelőtt azt állapítja meg a javaslat, hogy a vámhivatali közegek részéről a vámtárgyak kiszolgáltatásánál követett téves vagy szabályellenes eljárás a vámtárgy átvevőjét nem menti a vámfizetési kötelezettség alól. Az átvevőnek magának is tudnia kell, hogy a vámtartozást mikor kell leróni. E nélkül a vámok által védett közérdek, kivált az egyes vámhivataloknál bizonyos órákban tapasztalható tömeges forgalom mellett, igen nagy károsodásnak lenne kitéve. A második ós harmadik mondat pedig a vámárúforgalomnak azzal az alakulásával számol, amelynek következtében a vámhivatalnál mint ügyfél, illetve közvetlen átvevő a legritkábban az áru végleges átvevője vagy címzettje jelentkezik, hanem a legtöbb esetben megbízásából vagy helyette más (szállító intézet közege, szállítmányozó cég alkalmazottja, magának a végleges átvevő cégnek alkalmazottja, küldönc, cseléd, stb.). A b.) pont a személyes szavatosság kérdését azok szempontjából szabályozza, kik mások áruit szállítják (posta, vasút, hajózási vállalat, fuvaros), kik a vámárut a kísérőjegyes eljárásban, valamely más vámhivatal elé állítás céljából vették át és végül azok szempontjából, kik vámárukat vámraktáron tartanak. Ezeket a személyes szavatosság önként óithetőleg csak akkor terheli, ha a vámtárgy azalatt, mialatt az ő őrizetükre volt bízva, hibájukon kívül vagy a köteles gondosság elmulasztásával törvényellenesen a szabad forgalomba kerül, mert egyrészt, ha a vámtárgy törvényszerűen kerül szabad forgalomba, akkor a személyes szavatosság az előző a.) pontban említett átvevőre, illetve arra megy át, ki a 129. §. második, illetve harmadik bekezdése értelmében ennek helyébe lép vagy ezzel együttesen viseli a szavatosságot, másrészt, ha az áruszállító vagy raktárvállalkozó vagy ezek valamelyike közegének csalárd eljárása folytán kerül törvényellenesen szabad forgalomba, akkor a személyes szavatosság a következő c.) pont alapján terheli az áruszállítót, illetve raktárvállalkozót. Törvényellenes forgalombahozatal alatt azonban itt ennek csak azokat az eseteit kell érteni, amidőn a vámtárgy a vámhivatali kezelés elkerülésével kerül szabad forgalomba, mert ha a vámtárgy a vámhivatali vagy vámőrségi közegek megtévesztésével vagy ezek bűnös egyetértésével kerül szabad forgalomba, a vámtárgy szállítóját azonban sem dolus, sem culpa nem terheli, akkor a személyes szavatosság a vámtartozásért nem hárul reá. A c.) pont annak terhére állapítja meg a személyes szavatosságot, aki vámárut törvényellenesen hoz a belföldi szabad forgalomba vagy ezt a javalat szerint büntetés alá eső módon, pl. orgazdaság (169.§.) űzése, illetőleg bűnpártolás (170. §.) útján elősegíti, úgyszintén azt is, aki kiviteli vám alá eső árut törvényellenesen külföldre visz, illetőleg aki ezt, szintén a törvény szerint büntetés alá eső módon elősegíti. Önként érthető, hogy ezeket a személyes kötelezettség a vámtartozás viselésére minden megszorítás nélkül terheli. Végül a d.) pont szerint azt terheli a személyes szavatosság, aki a vám-