Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 151 basa egészen különleges irányban képzett és kifejlesztett szakértelmet igényel, mely másban, mint a vámigazgatás közegeiben, alig van meg, másrészt azon alapszik ez a szabály, hogy a vám olyan közszolgáltatás, melynek elsősorban gazdasági, termelésvédelmi és termelésfejlesztési célja van, amelynek elbírálásánál tehát nem érvényesülhetnek sem tisztán jogi elvek, sem magángazdasági érdekek, hanem amelynek kiszabásánál a közgazdasági hatást és célokat sohasem szabad szemelő! téveszteni, erre pedig csak a javaslat értelmében mindig az érdekelt miniszter társaival egyetértve eljáró pénzügyminiszter •és a neki minden tekintetben alárendelt közegei hivatottak. B.) A vámtartozás esedékessége és hitelezése. A javaslatnak a vámtartozás-jogot magában foglaló IV. Része II. Fejezetére vonatkozó megokolás bevezetésében mondottak szerint ennek a fejezetnek a vámtartozás kiszabásáról szóló, A.)-val jelölt része után a vámtartozás esedékességére ós hitelezésére vonatkozó jogszabályokat a II. Fejezet B.)-yel jelölt része foglalja magában. Az A,)-YQ\ jelölt részben levő 113. §-ra vonatkozó raegokolásban máivolt szerencsém kifejteni, hogy a javaslat miért különbözteti meg a vámtartozás keletkezésétől ennek esedékessé válását és lerovását. Itt tehát már csak utalok az általánosságban ott már elmondottakra. Ami ennek a J5.)-vel jelölt résznek egyes intézkedéseit illeti, van sze rencsém megjegyezni, hogy a 124. §. első két bekezdésében foglalt rendelkezések legnagyobb részét szintén már megokoltam a vámfizetési kötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozó 113. §.-al kapcsolatban, amiért is itt is már csak az ott elmondottakra kívánok utalni. Az előjegyzési raktárra kiadott és ebből a szabad forgalomba helyezett áruk után keletkezett vámtartozás esedékességére vonatkozólag a második bekezdésben foglalt rendelkezés az előjegyzési raktárak intézményének (87. §.) természetéből folyik, minthogy az előjegyzési raktár engedélyese a raktáron tároló árukat vámhivatali közbenjárás nélkül hozhatja szabad forgalomba és így a vámhivatalnak csak a rendes félévi leszámolás alkalmával áll módjában az időközben szabad forgalomba hczott vámáruk után esedékessé vált vámtartozás nagyságát megállapítani. Az utolsó bekezdésben foglalt rendelkezés a dolog természetéből folyik -és ezért bővebb megokolást nem igényel. A 125. §. a vámok hitelezéséről szól. A vámjog régi intézménye, hogy az államkincstár az esedékessé vált vámtartozások lerovására haladékot engedélyez. Ugyanez az intézmény áll fenn egyébként a termeléssel kapcsolatos fogyasztási adók terén is. Ennek az intézménynek a köztartozások mind a két neménél az a gazdasági alapja, hogy ezeket a közterheket végső eredményben az viseli, aki az illető árut fogyasztja vagy végleges használatba veszi, míg az, aki a tartozást közvetlenül befizeti, ezt a legtöbb esetben inkább csak előlegezósképen rója le. Minthogy pedig az, aki a vámot, illetve fogyasztási adót közvetlenül lerótta, az árut magát a legtöbb esetben csak huzamosabb időn belül bírja értékesíteni, csak méltányos, hogy a vám-, illetve fogyasztásiadó-tartozást ne kelljen leróni, mielőtt nem tételezhető fel, hogy az áru értékesítése már bekövetkezett. ., A vámtartozás hitelezésének ekkóp fejlődött intézménye alapjait kívánja a javaslat a 125. §.-ban foglalt rendelkezésekkel lefektetni. Az első két és a negyedik bekezdés tartalma lényegében megfelel az 1907 : LIII. t.-cikk XVm. cikke első két bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. A 125. §. első