Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
J50 4ß0. szám. fordulnak elő, vagy amikor újonan felmerülő kérdésről van szó, amely miatt— legalább egyelőre — még nem érdemes a fennálló szabályokat kiegészíteni vagy módosítani, minthogy az illetékes tényezők egyelőre még további tapasztalatokat kívánnak gyűjteni; de lehet helye olyankor is, amikor a vámtarifa szövegének módosítása mutatkozik kívánatosnak, ebben az esetben azonban csak ideiglenes szerepe jut a vámtarifadöntvénynek, arra az időre, amíg a törvényhozás a tarifa szövegét a szükséghez képest nem módosította. Bizonyos analógia fennáll a vámtarifadöntvény és a felsőbírósági döntvények közt, de a kétféle jogforrás összetévesztésétől mégsem kell tartani, mert az. előbbeni intézmény elnevezésében elválaszthatatlanul benne van az, hogy a vámtarifa értelmezését célzó döntvényről van szó. A kötelező joghatályú áruosztályozási felvilágosítást megkell különböztetni attól az egyszerű, nem kötelező felvilágosítástól az áruk osztályozása felől, amelynek az ügyfelek kérése folytán kiadására a Vámtörvény végrehajtása iránti utasítás minden vámhivatalt kötelezni fog. A kettő közötti különbség abban a joghatályban rejlik, amelyet a 122. §. második bekezdése annak a felvilágosításnak tulajdonít, amelyet a pénzügyminiszter az érdekelt, miniszterekkel egyetértve adott. A vámhivatal részéről adott, kötelező joghatállyal nem bíró felvilágosítás csak a megkérdezett vámhivatal nézetét adja vissza, de sem nem kötelezi a vámigazgatás többi közegeit, sem pedig annak, aki a felvilágosítást kérte ós megkapta, nem biztosít semmi vagyonjogi vagy vámjogi igényt. Önként érthetőleg annak, aki a felvilágosítást kéri, világosan ki kell fejeznie, hogy kötelező joghatályú felvilágosítást kíván-e kapni. A Vámtörvény végrehajtása iránti utasítás pontosan meg fogja jelölni azokat az alaki feltételeket, amelyeket kötelező joghatályú felvilágosítás kérése alkalmával be kell tartani. Ezek betartása nélkül előterjesztett kérésre adott felvilágosítás nem minősül kötelező joghatályúnak. A kötelező joghatállyal nem bíró áruosztályozási felvilágosítás kérésének akkor van észszerűen leginkább helye, ha a kérés alapja a kérőnek tájékozatlansága a vámtarifa és ennek alkalmazására vonatkozó, rendeleti úton. kiadott jogszabályokban ; kötelező joghatályú áruosztályozási felvilágosítást kérni ellenben leginkább egyrészt akkor mutatkozik megokoltnak, amikor valaki bizonyos fajú áruból sorozatos nemzetközi forgalmat kíván lebonyolítani és az ár kalkulációjának alapjául szolgált vám változatlan alkalmazását bizonyos időre biztosítani kívánja, másrészt akkor, amikor az áruosztályozásra irányadó jogforrások helyes értelme a szakértők előtt is kétes. Az utóbbi szempont irányadó arra, hogy "a javaslat a 122. §. utolsó bekezdésében kimondja, hogy ilyen esetben mindenekelőtt vámtarifadöntvény kiadása útján kell a felmerült kétséget eloszlatni, illetve az ellenmondást, legalább a felvilágosítás tárgyául szolgált konkrét árut illetőleg megszüntetni. Önként érthető, hogy ez a rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a kétes értelmű vagy ellenmondást tartalmazó jogszabályokat megfelelően módosítani kell, amint ez az eset körülményeihez képest vagy a később szerzett tapasztalatok alapján megokoltnak mutatkoz'ik. A 123. §. azt szabja meg, hogy mely szerv illetékes a vámtartozás, kiszabására és a kiszabás felülbírálására; a javaslat ezt az illetékességet kizárólag a vámigazgatás közegeire korlátozza. Ennek a rendelkezésnek az alaki vámjogban az 54. §. felel meg. Kimondja továbbá ez a §., hogy a vámhivatal a vámtartozás kiszabása előtt ugyan meghallgathat szakértőket, de ezek véleményéhez kötve nincs. Ennek a rendszabálynak — mely egyébként szintén nem újítás —- egyrészt az az alapja, hogy a vám megfelelő kisza-