Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 149 vettek alapul, mint amilyen a vámtarifában az illető számnál szerepel, vagy ha hordóban szállított áru tiszta súlyának kiszámításánál a bálok számára megállapított göngysúlytételt vették számításba és több efféle. Minden oly esetben ellenben, amidőn nem ilyen kézzelfogható tévedésből kifolyólag, tehát nem olyan okból következett be túlfizetés, amely iránt nézeteltérés nem is merülhet fel, az ekkép támadt vitás eset már csak az ügynek fellebbvitele útján dönthető el, tehát a javaslát V. Részében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A következő két §.-nak, a 121.-nek és a 122.-nak felvétele a javaslatba első sorban a termelés óriási fejlődésének, a specifikus rendszeren alapuló modern vámtarifák nagyfokú részletezésének ós annak a következménye, hogy a vámtarifa maga csak kivételesen nevezhet meg úgyszólván egyénileg egy-egy árút, hanem legtöbb száma a hasonló vagy rokon természetű áruk egy-egy kisebb-nagyobb csoportját foglalja egybe. A termelési technika fennebb már érintett fejlődése, a közlekedési és szállítási módok folytonos tökéletesítése és gyorsítása, úgymint a kereslet mind nagyobb differenciálódása következtében mindig újabb és újabb árufajok és válfajok kerülnek a forgalomba. De eltekintve a technika és a forgalom fejlődésétől, a régebben ismert áruk jellemző tulajdonságai sincsenek mindig meg teljes schemaúkus szabályossággal a forgalomban előforduló egyes egyedeknél. Mindennek az a hatása, hogy gyakran válik kétségessé, hogy valamely árut a vámtarifa melyik száma szerint kell megvámolni, hogy mekkora vámtartozás keletkezik annak behozatala, illetve kivitele alkalmával. Ezek a kétségek, melyeket a vámtarifára vonatkozó, legtökéletesebben szerkesztett magyarázatok, utasítások és árulajstromok sem képesek mindig eloszlatni — hisz

J az áruk végtelen sokféleségét már az imént említett fejlődés következtében sem képes senki még megközelítőleg hiánytalanul felölelni — nemcsak a nemzetközi áruforgalomban érdekelt ügyfeleknél, illetve vámadósoknál merülnek fel, hanem a vámigazgatás közegeinél is, dacára annak, hogy ezek hivatásszerűen foglalkoznak a vámtarifával és az ennek értelmezése körül felmerülő kérdésekkel. A javaslatnak most szóban forgó két §.-a tehát két olyan intézményt tárgyal, amelynek célja egyrészt az ilyen kétségeket eloszlatni, másrészt a lehetőségig elejét venni annak a bénító hatásnak, amelyet az ilyen kétségek a nemzetközi áruforgalomra annak révén gyakorolnak, hogy az ebben a forgalomban közvetlenül érdekelt gazdasági tényezők nincsenek tisztában a valamely áru behozatala, illetve kivitele alkalmával felmerülő vámtartozás nagyságával és ennek következtében az áru versenyképességével sem. Ez a két intézmény a »vámtarifadöntvények« és a »kötelező joghatályú áruosztályozási felvilágosítások« intézménye. Az első inkább a vámigazgatás szakközegeinél felmerült kétségek eloszlatását, a másik inkább a gazdasági érdekeltek tájékoztatását célozza, de a dolog természetéből következik, hogy mindkét intézmény mind a két személyi kör hasznára válik. Mind a két intézmény eddigi vámrendszerünkben is fennállott, az utóbbi a »vámtarifáiig felvilágosítás« elnevezése alatt. Ami különösen a vámtarifadöntvények intézményét illeti, meg kell jegyeznem, hogy ilyen döntvény kiadásának leginkább akkor van helye, amikor az illetékes miniszterek arról szereznek tudomást, hogy a vámigazgatás többi szerveinél valamely áruosztályozási kérdést illetőleg, dacára a vonatkozó rendelkezéseknek a miniszterek nézete szerint megfelelő szövegezésének, ingadozó felfogás uralkodik és ebből kifolyólag nem egységes áruosztályozások