Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 129 A vámfizetési kötelezettség ezen az alapon Önként érthetöleg csak abban az esetben keletkezik, ha a kérdéses árunak az az állam, amely ellen a megtorló intézkedés irányul, t a javaslat 9. §-a értelmében termelő származási országa. A második bekezdés azokat az eseteket sorolja fel, amelyekben az árunak valamely helyről származása a vámfizetési kötelezettség keletkezését nem előidézi, hanem ellenkezőleg ezt kizárja. Ezek közül az esetek közül az első, amely a kereskedelmi szerződéseknek és egyezményeknek a vámfizetési kötelezettség keletkezését kizáró hatásáról szól, — épp úgy, mint á 110. §. első bekezdésének fennebb említett rendelkezése — inkább rendszeresség! okokból foglal itt helyet, mert maga a szerződés vagy egyezmény, mely a vámmentességet az illető minőségű árura vonatkozólag kiköti, a Vámtörvénnyel azonos erejű jogforrás. A javaslat most szóban levő rendelkezése kifejezetten tartalmazza azt az általános érvényű kereskedelem-politikai elvet, hogy a szerződéses vámmentesség nemcsak azokat az árukat illeti meg, amelyeknek a vámmentességet kikötő állam a termelő származási országa, hanem mindazokat az azonos minőségű árukat is, amelyeknek termelő származási országa a legnagyobb kedvezmény elvének alapján igényelheti termékeire vonatkozólag a vámmentességet. A b.) alatt tárgyalt második esetnek az ország területének a trianoni szerződéssel bekövetkezett megcsonkítása következtében igen nagy jelentősége van. Ez adja meg a törvényes alapját annak, hogy vámjogi téren némileg meg lehessen könnyíteni mind a megmaradt, mind az elszakadt magyar teiületen élő annak a számtalan gazdának a helyzetét, akiket az ország határainak minden gazdasági összefüggést figyelmen kívül hagyásával végzett megállapítása súlyos, sőt válságos helyzetbe sodort. A b.) pont első mondatában foglalt rendelkezés majdnem azonos szöveggel megvan a most érvényben álló autonom vámtarifáról szóló 1907 : LUI. t.-cikk XV. cikkében is, csakhogy igazi jelentőséghez ez a rendelkezés csak a most említett szomorú események következtében jutott, mert azelőtt igen kevés volt az olyan földbirtok, melyet a vámhatár átszelt. Mindössze az erdélyi román határon, egyes erdőgazdaságoknál fordult ez elő. Az újítás inkább a b.) pont második mondatában van, amely a pénzügyminisztert felhatalmazza, hogy a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve ugyanebben a vámmentességben az olyan gazdaságok üzemi forgalmában előforduló termékeket, anyagokat és eszközöket is részesíthesse, amely gazdaságokat a vámhatár ugyan nem hasítja ketté, hanem amelyeknél a vámhatár a gazdaságot a gazdálkodó tulajdonos vagy bérlő lakóhelyétől vágja el, amennyiben az ilyen gazdaságot a javaslat 4. §-a értelmében »határszéli gazdaság«-nak lehet minősíteni. Önként érthető, hogy bármennyire kötelessége a kormánynak, hogy a most szóbanlévő rendelkezések alapján tett intézkedéseivel megkönnyítse azoknak a határszéli lakosoknak nehéz sorsát, akik a trianoni határok következtében súlyos gazdasági helyzetbe kerültek, az itt kikért felhatalmazások alkalmazásánál mégis nagy óvatossággal és elővigyázattal kell eljárni, hogy azokat az érdekeket, amelyek megóvására a vámjövedék való, az ország megcsonkítása következtében beállott helyzet rosszhiszemű kihasználásával ne lehessen veszélyeztetni. A biztosítást ez ellen leginkább azzal lehefc elérni, hogy az érdekelt miniszterek útbaigazításai alapján a vámigazgatás szervei, a helyi hatósággal egyetértve, minden egyes határszéli gazdaságra különkülön megállapítják a kedvezményben részesülő áruk maximális mennyiségét, továbbá azzal, hogy az érdekelt miniszterek a kedvezmény igénybevételét Az 1922. évi június hü 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XI. kötet. 17
