Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 123 ezáltal a forgalom fejlődését ne akadályoznék. Ez annál kevésbbé volna célszerű és megokolt, mert viszont a vámigazgatás kezét sem lehet megkötni a törvényben olyan részletkérdések megállapításával, amelyeket azután a valóságos viszonyoknak megfelelően csak törvény útján lehetne ismét megváltoztatni. A javaslatban felállított keretek ennélfogva oly tágak, hogy ezek egyrészt megfelelnek a vámórdek általános elveinek és minden tekintetben alkalmasak arra, hogy azok a részletes rendelkezéseknek is alapul szolgáljanak, bármikónt is alakuljanak a légi forgalom igényei, másrészt pedig a rendelkezések általános jellegüknél fogva a légi forgalom fejlődését sem akadályozzák. A légi forgalom vámjogi szabályozására a javaslat 10.4. ós 105. §-aiba felvett rendelkezések egyébként — a 104. §. első bekezdésében foglaltak kivételével — teljesen megegyeznek a légi közlekedésről szóló 10.270/1922. M. E sz. rendelet határozmányaival (1. a Budapesti Közlöny 1922. évi 290. számát), amely rendeletet a minisztérium az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1922 : XVII. t.-c. 30. §-ában kapott felhatalmazás alapján adott ki. A 104. §. első bekezdésében foglalt, a repülőtér engedélyesót terhelő kötelezettségek tekintetében megállapított rendelkezések pedig azonosak a vasúti és hajózási vállalatok terhére a 94. §-ban és a postaigazgatásra vonatkozólag a 101. §-ban megállapított kötelezettségekkel. Vámjogi szempontból a légi járóművek útján fenntartott nemzetközi forgalmat is ugyanolyan alapelvek szerint kell elbírálni, mint a más szállítóeszközökkel intézett nemzetközi áruforgalmat. Ezek közül legfontosabb a javaslat 35. §-ában lefektetett az az alapelv, hogy a vámhatárt átlépő minden árut valamely vámhivatal elé kell állítani, tehát a légi forgalomban is biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy a vámeljárás révén érvényesülő állami érdekek kielégítést találjanak. Minthogy azonban a légi forgalmat nem lehet olyan meghatározott útvonalakra szorítani, mint a vasúti, hajózási ós közúti forgalmat, amelyet az átkelési pontokon elhelyezett vámhivatalok könnyűszerrel ellenőrizhetnek ós egyelőre berendezések hiánya miatt azt sem lehet követelni, hogy a külfölddel közlekedő légi járóművek közvetlenül a határszéli vámhivatalnál jelentkezzenek, a légi forgalom túlságos akadályozásának , elkerülése céljából a javaslat akként rendelkezik, hogy a külföldről légi úton érkező járóműnek a vámhatár átrepülése után csak az erre kijelölt olyan repülőtéren szabad leszállania, amely vámhivatali felügyelet alatt áll, illetve a külföldre induló légi járóműnek is szintén csak ilyen repülőtérről szabad felszállania, vagyis ha a határszéli vámhivatal mellett repülőtér nincsen, a leszállásra, illetve felszállásra az ország belsejében elhelyezett repülőteret lehet használni. További könnyítés ebben a tekintetben a javaslatnak az a rendelkezése, hogy megokolt esetekben a központi vámigazgatóság nemcsak a repülőtereken, hanem más helyeken is megengedheti a leszállást, illetve felszállást. Kényszerítő szükség esetében a külfölddel közlekedő légi járóművek természetesen bárhol leszállhatnak, kötelessége azonban ebben az esetben a járómü vezetőjének, hogy a legközelebbi vámhivatalnál vagy ennek hiányában a javaslatban megjelölt más hatósági szervnél vagy közegnél jelentkezzék. A vámjövedék érdekeinek megóvása céljából viszont a javaslat 20. §-ában jogot ad a vámigazgatás szolgálatban lévő közegeinek arra, hogy a vámterületen leszálló bármely légi járóművet megvizsgálják és meggyőződóst szerezzenek arról, hogy a . vámkülföldről jött járómű átment-e már vámhivatali vizsgálaton s ha ez még nem történt volna meg, a járóművet 16*