Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

124 480 szám. és annak esetleges rakományát a vámeljárás végrehajtásáig őrizet alá helyezzék. A 105. §-ban az áruforgalomra vonatkozólag foglalt rendelkezések lényegileg azonosak a hajózási forgalmat illetőleg a 97. §-ban megállapított h at ár ozm ány okkal. í>) Utasforgalom. A javaslatnak az utasforgalomra vonatkozó rendelkezései (106—107. §§.) a jelenlegi jogállapottal szemben lényegesebb változásokat nem tartalmaznak. A javaslat általában gondot fordított arra, hogy az utasforgalomhoz, elsősorban az idegenforgalomhoz fűződő érdekeket a vámkezelési eljárás hátrányosan ne érintse. A felvett rendelkezések ebből a célból oly könnyítésekben részesítik az utasok forgalmát, aminőket, a vámigazgatás, érdekeinek komoly veszélyeztetése nélkül csak nyújthat. A javaslat 106. §-a a 35. §-ban megállapított állítási kötelezettséget az utasok holmijára is kiterjeszti; ez a kötelezettség az utasforgalomban abban nyilvánul meg, hogy az utasnak közvetlenül a vámhatár átlépése után, illetve kifelé menet a vámhatár átlépése előtt, ha mindjárt megvámolás alá eső árut nem is visz magával, a határszéli vámhivatalnál (vámkirendeltsógnél, vámbemondóőrsnél) jelentkeznie kell és a netán magával hozott útipodgyászt vagy árut vámhivatali vizsgálatra kell állítania. Ezek értelmében a vámhatárt az utasok is csak vámutakon léphetik át, a vámhatárt tehát mellékúton áruk nélkül sem szabad átlépni — kivéve a kisebb határszéli forgalomban ebben a tekintetben megengedett és a most tárgyalt 106. §. második és harmadik bekezdésében érintett eseteket — mert a mellékúton történő határátlépés, ha szigorúbb elbírálás alá eső kihágással nincs is kapcsolatban, — az útlevélrendőri szabályoktól eltekintve — a javaslat 174. §-a szerint, mint szabálytalanság esik elbírálás alá. A második bekezdés az utasforgalom könnyebb elintézése céljából megengedi, hogy az utas, ha a szokásos, útifelszerelósén kívül árut nem visz magával, a határátkelés helyén szolgálatot tevő vámőrségi közegnél is jelentkezhessek, ha a határátkelés helyén vámhivatali szerv nem lenne. A harmadik bekezdés viszont a vasúton vagy hajón utazó közönség kényelme szempontjából biztosítja azokat a könnyítéseket, melyek ebben.a tekintetben már jelenleg is gyakorlatban vannak és egyúttal különösen a turistaforgalmat szándékozik a jelentkezés kötelezettsége alól felmenteni. Az utasforgalom természete hozza magával, hogy a vámeljárás itt csak a legszükségesebb mértékre szorítkozzék és a forgalom gyors elintézését alakiságokkal ne hátráltassa. Ezt a követelményt szolgálja a javaslat 107. §-ának az a rendelkezése, hogy az utasok ügyét a határszéli vámhivatalok késedelem nélkül a nap bármelyik szakában elvégezni kötelesek. Ennek a késedelem nélküli elintézésnek a nyilvános szállítóintézetek forgalmában semmiféle akadálya nincsen, a közúti forgalomban azonban, habár vámügyi szempontból az utasok itt is időbeli korlátozás nélkül közlekedhetnek, a határátkelést az útlevélrendőri szabályok jelenleg is bizonyos időhöz kötik.  második bekezdésben foglalt rendelkezés lényeges könnyítést jelent a jelenlegi állapottal szemben, amennyiben a bevallási kényszert az utasforgalomban nem tartja fenn. Az utas a magával hozott, esetleg megvámolás alá eső árukat szóbelileg is bevállhatja, de jogában áll az is, hogy minden bevallás nélkül kérje azok vámkezelését, amikor a vámhivatal a vizsgálati lelet alapján teljesíti az esetleges elvámolást. A bevallásási kényszer elejtésének az