Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 117 lása szempontjából különös fontosságot kell tulajdonítani a javaslatnak a kül J földet érintő belföldi forgalomra vonatkozó rendelkezéseinek. A javaslat a külföldet érintő belföldi forgalom vámhivatalos elintézésére lényegileg fenntartja a vámszabályok eddigi rendelkezéseit, csupán az eljárás elvi természetét és alakiságait módosítja. A vámszabályok szerint ugyanis az ebben a forgalomban szállított árukra a vámmentes visszahozatal (illetve kivitel) biztosítása céljából az utalási eljárást kellett alkalmazni, még pedig rendszerint a kísérőjeggyel utalást. Minthogy az utalást a javaslat elvileg a kötött forgalomnak tartja fenn, ennek az elvnek megfelelően szükséges volt, hogy a külföldet érintő belföldi forgalomban szállított árúkat, melyek nem a kötött, hanem a szabad forgalom tárgyai, ne a vámáruk utalására használt vámhivatali okmányokkal: kísérőjQggyel, a nyilvános száíHtómtézetek forgalmában pedig bemondójeggyel kelljen ellátni, hanem azokat megkülönböztetés céljából külön okmánnyal, a »visszautalójegy«-gyel intézze el a vámhivatal. A javaslatnak a visszautalójegyes eljárás alkalmazására vonatkozó rendelkezései egyébként megegyeznek a vámszabályok eddigi határozmányaival, itt is azzal az eltéréssel, hogy a kiviteli'vám alá eső áruknál a kiviteli vám összegéig, kiviteli tilalom alá eső áruknál pedig az áru értékéig terjedhető, egyes áruknál pedig, amelyeknek egyébként tiltott végleges kiviteléhez az illető áru belföldi értékét meghaladó magánérdek fűződik, a visszahozatal biztosítása céljából még az áru értékét meghaladó biztosíték nyújtását is lehet követelni. Ml. Fejezet. Külön rendelkezéseit egyes szállítási és közlekedési módokra. A) Vasúti és hajózási forgalom. Az itt tárgyalt rendelkezések még az 1912—14. évben az érdekelt magyar és osztrák minisztériumokkal, valamint az érdekelt vasutakkal letárgyalt »vasúti vámrendtartás« főbb alapelveit foglalják magukban, amelyekre vonatkozólag szükségesnek mutatkozott, hogy azokat, mint jogokat és kötelezettségeket megállapító rendelkezéseket, magába a vámtörvénybe is felvegyük. A későbbi tárgyalás folyamán elhatározás történt abban az irányban is, hogy — a szükséges módosítások fenntartásával — a vasúti vámrendtartás rendelkezéseivel azonos határoz many ok at kell alkalmazni a bemondójegyes utalási elj árasra feljogosított folyamhajózási vállalatok vámáruforgalmára is. Minthogy pedig egyenlő jogok egyenlő kötelezettségeket vonnak maguk után, a vasutakkal szemben megállapított kötelezettségek érvényesülnek a folyamhajózási forgalommal összekötött jogviszonyok szabályozásánál is, úgyhogy a vasúti ós hajózási vállalatok, mint nyilvános szállítóintézetek, a javaslat értelmében általában egyenlő elbírálás alá esnek. A vasutak és hajózási vállalatoknak a 94. §-ban felsorolt általános kötelezettségeire vonatkozólag eddig általános rendelkezés nem volt. Csupán a vasúti vámraktárakat illetőleg intézkedik a »Vámszabályok« 533. §-a akként, hogy ezeket a vasút saját költségén köteles létesíteni. Altalános érvényű szabályozás hiányában a vasúti és hajózási állomásokon felállított vámhivataloknál (vámhivatali kirendeltségeknél) e kötelezettség tekintetében egymástól nagyon eltérő viszonyokat találunk, amelyeknek alakulására az illető vámhivatal (vámhivatali kirendeltség) felállítása alkalmával a vámigazgatás és a szállítóintézet között esetenkint létrejött megegyezés volt irányadó. Közös vonása ezeknek csak az, hogy a vámáruforgalom felügyeletéhez szükséges helyiségekről (pl. vizsgálótermekről), továbbá a vámáruk időleges
