Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

116 480 szám. D) Vámkedvezményes behozatali forgalom. A belföldi feldolgozóipar fejlesztése, úgyszintén egyes termelési folyamatok megkönnyítése céljából, nevezetesen abból a célból, hogy a vámterületen nem, vagy nem elégséges mennyiségben vagy nem megfelelő minőségben termelt, illetőleg előállított bizonyos nyersanyagokat és félgyártmányokat külföldről kedvezményes vám mellett lehessen behozni, ha ezeket a vámterületen a támogadásra érdemesnek talált célra fordítják, az 1907 : LIII. t.-c-be iktatott vámtarifa végrehajtása iránt kiadott utasítás 3. §-a az ú. n. engedólyjegy-forgalmat léptette életbe, amelynek értelmében a vámtarifában külön megjelölt nyersanyagokat, termeivényeket és félgyártmányokat az ugyanott megjelölt mérsékelt vám mellett vagy vámmentesen lehet behozni, külön adott engedély mellett,' azzal a feltétellel, hogy azokat a, belföldön meghatározott időn belül bizonyos célra kell felhasználni vagy belföldi üzemben meghatározott feldolgozásban kell részesíteni. Ugyanerre az intézményre vonatkoznak a javaslatnak a •>Vámkedvezményes behozatali forgalom« cím alatt összefoglalt rendelkezései (90. és 91. §.), csupán a nem egészen kifejező »engedólyj egy forgalom« elnevezés helyett a javaslat ennek az intézménynek a »vámkedvezményes behozatali forgalom« elnevezést adja. A javaslat továbbra is fenntartja az eddigi jogállapotot, nevezetesen, hogy a vámkedvezményes behozatali forgalom tárgyai csak azok lehetnek, amelyeket a vámtarifa nevez meg ily énekül. Az engedélyjegyes eljárás alkalmazására vonatkozó rendelkezések (91. §.) hasonlóképen teljesen azonosak a jelenleg érvényben álló szabályokkal, azzal az eltéréssel, hogy a felhasználás, illetve feldolgozás feltételének biztosítására a javaslat a kedvezményes és a teljes vám közötti különbözet erejéig terjedhető biztosíték követelését veszi kilátásba. Erre az intézkedésre azért van szükség, mert több ízben előfordult, hogy az engedélyjegy-forgalomban vámmentesen vagy kedvezményes vám mellett behozott árut nem a meghatározott célra használták fel, hanem azt feldolgozás nélkül a szabad forgalomba hozták. A javaslat 150. §-a az ilyen esetet vámmegrövidítésnek minősíti s a most említett §-ban meghatározott büntetéssel sújtja. B) Külföldet érintő belföldi forgalom. Az ezalatt a cím alatt tárgyalt rendelkezések (92 — 93. §.) fogják pótolni a jelenleg érvényben álló vámszabályoknak azokat a határozmányait, melyek a »vámvonalat érintő belföldi forgalom«-ra (Streckenzng) vonatkoznak. Ezeket a rendelkezéseket abban az esetben kell alkalmazni, ha belföldi vagy megvámolás útján nemzetiesített árukat a vámterület egyik helyéről a földrajzi viszonyok alakulásánál fogva vagy a szállítási útvonal iránya következtében a vámkülföldön át, illetőleg vámkülföld érintésével küldenek a vámterület másik helyére, amikor is gondoskodni kell arról, hogy az áru vámmentesen és a netalán egyébként szükséges külön engedély nélkül léphesse át a vámhatárt, mind a kivitelnél, mind az újbóli behozatalnál. Nálunk ennek a forgalomnak az önálló vámterület életbelépése előtt —~ nem számítva a tengeren át közvetített belföldi forgalmat és a Dunának határszakaszain közlekedő hajók forgalmát, amely hajók külföldi állomásokat is érintettek, végül a kisebb határszéli forgalmat — különösebb jelentősége, legalább a vasúti forgalomban, nem volt, az ország féldarabolása után azonban, midőn a vasúti vonalaknak egy jó része az új határ megállapítása következtében a határon túl vámkülföldre szakadt, ezeknek az átszakadt útvonalaknak célszerű kihaszná-