Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám, 109 veszi, részére ezt az összeget letétbe kell helyezni, még pedig vámhivatali raktáraknál pénzügyi, más nyilvános raktáraknál birói letétbe. Az árverést, ha az eredménnyel nem járna, megfelelő időközökben kétszer meg kell ismételni. Ha a harmadszori árverésen sem lehetne az árut eladni, azt vámhivatali felügyelet mellett meg kell semmisíteni, kivéve azt az esetet, ha az áru megsemmisítése valamely tiltó jogszabályba ütközik, mint pl. közszükségleti cikkeknél, vagy ha a megsemmisítés gazdaságilag, nincsen megokolva. Ezekben az esetekben a pénzügyminiszter az esedékes vámtartozást és az ezzel együtt beszedésre kerülő más köztartozásokat mérsékelheti vagy egészen el is engedheti A javaslat az eddigi vámszabályoktól eltérően megengedi azt is, hogy piaci vagy tőzsdei árral bíró árukat vagy gyors romlásnak kitett árukat nyilvános árverés mellőzésével a központi vámigazgatóság engedélye alapján szabad kézből is el lehessen adni. Ennek az eladásnak a vámjogi következményei egyébként teljesen ugyanazok, mint a nyilvános árverésen történő eladáséi. A 83. §. rendelkezéseit kell alkalmazni a 128. §. szerint a vámtárgyat a vámtartozásért terhelő dologi szavatosság érvényesítésénél, az elkobzott, valamint az államkincstárnak átengedett áruk értékesítésénél is — tekintet nélkül arra, hogy azok vámraktárakban vannak-e elhelyezve vagy sem — kivéve azokat a tárgyakat, melyeket az államkincstár a saját céljaira tart meg, mint pl. az államegyedárusági tárgyakat. C) Előjegyzési forgalom. A külföldi áruforgalom egyik nagy jelentőségű megnyilvánulása az előjegyzési forgalom, amelynek lényege abban 'áll, hogy külföldi vámköteles árut bizonyos meghatározott célra vámhivatali nyilvántartás mellett, azzal a hatállyal lehet a vámterületre behozni, hogy a behozatal alkalmával keletkezett vámtartozást csak abban az esetben kell leróni, ha a behozott árut — illetőleg azokban az esetekben, amelyekben a 85. §. utolsóelőtti bekezdése értelmében a törvény az azonossággal nem követeli, az engedély (88. §.) körülményeihez képest a behozott árut helyettesítő áruk — a megszabott határidc'n belül vámkülföldre újból ki nem viszik. Ugyanígy a kivitelben belföldi árut bizonyos meghatározott céllal, vámhivatali nyilvántartás mellett azzal a joghatállyal lehet külföldre kiszállítani, hogy a kivitel alkalmával .esetleg keletkezettkiviteli vámtartozást csak akkor kell leróni, ha magát a kivitt árut, illetőleg a fentiek szerint ezt helyettesítő árut a megszabott határidőn belül belföldre vissza nem hozzák, továbbá, hogy a visszahozatal alkalmával vámfizetési kötelezettség — a 86. §. második bekezdésében említett eset kivételével — nem keletkezik. Vagyis az első esetben : a behozatali előjegyzési eljárásban kezelt külföldi vámköteles áru után esedékes vámtartozást, úgyszintén a második esetben: a kiviteli előjegyzési eljárásban vámkezelt áru után a kivitel alkalmával esetleg keletkezett kiviteli vám- vagy kiviteli illetéktartozást csak biztosítani kell, amely biztosítékot a nyilvántartó vámhivatal feloldja, ha a felbontó feltételként megszabott kivitel, illetve visszahozatal megtörténik, ellenkező esetben a biztosítékot a vámtartozás lerovására elszámolja. Az előjegyzési eljárás egyik válfajában, a 86. §. 4. bekezdésében tárgyalt u. n. behozatali jegyes eljárásban az előjegyzési forgalom olyképen módosul, hogy belföldi áru kivitele esetében a kivitt áru helyett külföldről behozott áru után keletkező vámtartozást a kivitt árura kiállított behozatali jeggyel lehet leróni. Az előjegyzési forgalomnak további sajátsága az, hogy az ebben a forgn-