Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
110 480. szám. lomban kezelt, egyébként behozatali tilalom alá eső külföldi árut külön engedély nélkül lehet behozni és a behozatali engedélyt csak abban az esetben kell megszerezni, ha az ügyfél az előjegyzési forgalomban behozott árut á belföldön szabadforgalomba kívánja hozni, a kiviteli tilalom alá eső belföldi árut pedig külön engedély nélkül lehet a kiviteli előjegyzési forgalomban kiszállítani és a kiviteli tilalmat az ilyen árura csak akkor kell alkalmazni, ha a visszahozatal a megszabott határidőn belül meg nem történik ; a szabadforgalomba hozatal a kiviteli viszonylatban ugyanis azért nem lehet irányadó a tilalom érvényesítésére, mert a vámigazgatás arról nem birhat tudomással, hogy a kiviteli előjegyzési forgalomban külföldre vitt árut ott mikor hozták szabad forgalomba ; ezért ebben az esetben csak az lehet döntő, hogy az ügyfél az árut a megszabott határidőre nem hozza vissza. Önként érthető, hogy a behozatali, kiváltképpen pedig a kiviteli tilalom érvényesítése ilyen esetben leginkább csak a 164. §.-ban megszabott büntetésben és a 89. §. első bekezdésének második mondata alapján netalán letett értékbiztosíték elszámolásában állhat. Az előjegyzési forgalomban behozott, illetve külföldre kiszállított, egyébként tilalom alá eső árut külön engedély nélkül lehet a külföldre visszaszállítani, illetve a belföldre visszahozni. Eddigi vámrendszerünk éppúgy, mint a legtöbb külföldi vámrendszer rendszertanilag tulajdonképen csak kétféle áruforgalmi csoportot különböztetett meg : a szabadforgalmat és a kötött forgalmat. Az előjegyzési forgalmat leginkább a kötött forgalom keretében tárgyalták és ennek egyik válfajául tekintették. A javaslat az előjegyzési forgalmat, mint külön áruforgalmi csoportot, a szabad forgalom és a kötött forgalom mellett külön tárgyalja, annak a megfontolásnak az eredményeként, hogy az előjegyzési forgalmat rendszertanilag sem a kötött, sem a szabad forgalom alá nem lehet sorolni, mivel meghatározó tényezői ezek tényezőivel nem azonosak. A különbség a vámigény és a vámfizetési kötelezettség fogalmának szabatos meghatározása folytán domborodik ki. Az előjegyzési forgalomban a vámigény már megszűnt, tehát ezért a kötött forgalommal nem lehet azonosítani, de nem azonosítható a szabad forgalommal, illetve a szabad forgalom számára történő vámkezeléssel sem, mert az előjegyzési forgalomban ugyan szintén azonnal keletkezik a vámfizetési- kötelezettség, azonban csak feltételesen és hatályát veszti, ha a felbontó feltételt teljesítik, míg a szabad forgalom számára történő vámkezelésnél a vámfizetési kötelezettség feltétlenül ós véglegesen keletkezik. Az előjegyzési forgalomnak a 84, §-ban foglalt meghatározása, a fennebb említett elméleti és rendszertani eltérésektől eltekintve, lényegileg megegyezik a régi vámszabályok kevésbbé szabatos meghatározásával. Közgazdaságilag nagy fontosságot kell tulajdonítani a javaslat azon rendelkezéseinek, amelyekkel az eddig csak kivételesen megengedett kiviteli kikészítés! eljárás, továbbá a gyakorlatban eddig egyáltalában nem ismert behozatali jegyes eljárás 1 lehetőségét biztosi!ja és a legújabban rendeletileg életbeléptetett előjegyzési raktárak intézményének törvényes alapot ad. Mindezekről a 86. és 87. §-okhoz tartozó megokolás nyújt bővebb felvilágosítást. A javaslat végül a behozatali és kiviteli előjegyzés fogalmait közelebb hozza egymáshoz, amennyiben a behozatali és kiviteli előjegyzés lehetőségei között általában véve nem tesz különbséget. Ennek az utóbbi elvnek megfelelően a javaslat 85. §-a együttesen sorolja fel azokat az eseteket, amelyekben mind a behozatali, mind a kiviteli előjegyzési eljárást alkalmazni lehet.
