Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
104 480. szám. ismert szabadraktárakat is a nyilvános vámraktárak közé sorozza. Ilyen vámraktárt fel lehet állítani akár közraktárral kapcsolatban, akár e nélkül. A nyilvános vámraktárakkal szemben a javaslat a magánvámraktárakat különbözteti meg (76. §.). A régi vámszabályok értelmében magánraktárba tulajdonképen csak nyersterményeket lehetett beraktároz ni, engedélyt csak olyan kereskedő kaphatott, aki külföldi nyersterményekkel kereskedett, a betározott árukat csomagzár alá kellett helyezni és csak később lépett a csomagzár helyébe a raktárhelyiségre alkalmazott hivatalos ellenzár. A ja vaslat ezt a szigorú korlátozást elejti, tekintettel arra a fokozott jelentőségre, amellyel az átviteli kereskedelem fejlesztése, a jelen megokolás általános részében mondottak szerint Csonk a-Magyarország ban bír. Minthogy azonban a magánvámraktár az engedélyes ügyfélnek mégis inkább behatása alatt áll, mint a nyilvános vámraktár, a javaslat, netaláni visszaélések lehető elkerülése érdekében a pénzügyminiszternek az érdekelt miniszterekkel egyetértve létrejött elhatározásától teszi függővé annak meghatározását, hogy mily árukat lehet magánvámraktárba beraktározni. Az engedélyt az illetékes miniszterek részéről a most mondottak szerint megszabott korlátokon belül a központi vámigazgatóság adja meg. A magánvámraktárt fel lehet állítani akár külön raktárhelyiségben, akár pedig nyilvános közraktárak, vagy más nyilvános vámraktárak, vagy végül vámhivatali raktárak külön helyiségeiben is. A végrehajtási utasítás fogja megszabni a feltételeket és módozatokat, amelyek a magánvámraktárak engedélyezésére és ellenőrzésére irányadók lesznek. E feltételek megszabásánál annak a szempontnak kell érvényesülnie, hogy a magánvámraktárak a forgalom megkönnyítésére és az átviteli kereskedelem előmozdítására szolgálnak. A 77. §. szabályozza a vámraktár engedélyesének és személyzetének viszonyát a vámigazgatáshoz. Az önálló vámraktár fenntartójára, illetve a magánvámraktár engedélyesére az a kötelezettség hárul, hogy a beraktározott vámárut újabb vámeljárásig az áru azonosságának fenntartása mellett megőrzi. Ennek a felelősségnek biztosítására a nem állami nyilvános vámraktár fenntartójától és a magánvámraktár engedélyesétől önként érthetői eg megfelelő biztosítókot lehet követelni. A raktározási eljárással egybekötött vámeljárás szabályosságának biztosítására pedig a javaslat kötelezi a vámraktár kezelőségét, illetve engedélyesét, valamint a raktári személyzetet, hogy a raktár felügyeletével megbízott vámhivatalnak a vámeljárásra vonatkozó minden utasítását pontosan teljesítsék. Kötelezi továbbá az engedélyest, illetve a raktárkezelőséget, hogy a raktári személyzetnek olyan tagját, aki ennek a követelménynek nem felel meg, vagy jövedéki szempontból nem mégbízható, a vámhivatal megokolt kívánságára a raktárkezelésből kizárja. A 78. §. a nem állami nyilvános vámraktár és a magánvámraktár tartására a pénzügyminiszter, illetve a központi vámigazgatóság által adott engedély tartamára és visszavonására vonatkozólag tartalmaz bővebb megokolásra nem szoruló rendelkezéseket. A javaslat 79. §.-a az összes nyilvános vámraktárak, vagyis a tulajdonképeni vámhivatali raktárak és az önálló állami, valamint az engedélyezett nyilvános vámraktárak jogviszonyait egységesen szabályozza. A jelenlegi vámszabályok a hivatalos raktárakba betározott áruk tekintetében csak korlátolt felelőséget állapítottak meg, nevezetesen a kincstár csak a csomagok ós tartályok darabszámáért szavatol, az áru nemééit, minőségéért és mennyiségéért azonban nem. A tapasztalat megmutatta, hogy ez a korlátolt felelősség nem volt mindig elegendő. Ezért a tervezet az eddigi