Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 105 vámszabályokkal szemben a nyilvános vámraktárak felelősségét kiterjeszti: kötelezi a raktárkezelőséget, hogy a raktár-helyiségek karbantartása és biztos zárakkal való ellátása mellett a tűzveszély elhárítására és leküzdésére szükséges berendezésekről gondoskodjék és felelőssé teszi azokért a hiányokért és károkéit, melyek a raktárba felvett áruknál az említett kotetezettségek : elhanyagolása következtében állanak elő. Kivételt e tekintetben egyedül a közraktárral kapcsolatban felállított nyilvános vámraktárba beraktározott vámáruk alkotnak, hogy a raktári entartet terhelő felelősség tekintetében különbség ne legyen a közraktár egyes részeibe beraktározott árak közt, aszerint, hogy vámáruról vagy a kötött forgalomban nem álló áruról van szó. Ezért a raktár fentartót az ilyen vámárukat illetőleg terhelő felelősség mór vére vonatkozólag a Kereskedelmi Törvény (1875 : XXXVII. t.-c.) 437. §.-a irányadó. A nyilvános vámraktár fenntartóját a fentiek értelmében terhelő kártérítés összegének megállapítására a kereskedelmi törvény 399. §.-ának rendelkezései irányadók, amely szerint a kár kiszámításánál az árunak, szükséghez képest szakértők által megállapított rendes kereskedelmi, ennek nem létében pedig közönséges értékét kell alapul venni. A javaslat a kereskedelmi törvénynek a fuvarozási ügyletre vonatkozó 410. §.-ával szemben úgy rendelkezik, hogy a felelősséget csak akkor lehet érvényesíteni, ha az ügyfél a kártérítési igényt mindjárt a hiány vagy kár fölfedezésekor, legkésőbben azonban az árunak a nyilvános vámraktárból kiraktározása alkalmával bejelenti. A kincstár ugyanis nem vállalhat felelősséget olyan hiányért vagy sérülésért, melyet a kiszolgáltatáskor nem vesznek észre és amelyért a fuvarozót az idézett §. értelmében az áru átvétele után is felelősségre lehet vonni. A fuvarozási ügyletnél ez a kiterjesztett felelősség meg van okolva azzal, hogy a fuvarozásnál az áru belső megvizsgálása nem fordul elő, a vámeljárás alkalmával azonban módjában áll az ügyfélnek áruját belsőleg is megszemlélni ós az ekkor észrevett hiányosságot legkésőbb az áru kiraktározásakor mindenesetre bejelentheti. A 79. §.-nak többi rendelkezései részben a jelenlegi vámszabályoknak felelnek meg, részben az ügyfél jogos érdekeinek megvédésére szolgálnak. A 80. §. az eddigi vámszabályokkal szemben akképen rendelkezik, hogy a nyilvános vámraktárba vámárut, a hivatalból történő beraktározás esetét kivéve, csak az ügyfél indítványára lehet felvenni és ebben az esetben az ügyfél írásbeli árubevallást köteles benyújtani. A jelenlegi vámszabályok az ügyfélnek ezt a kötelezettségét, különösen pedig az árubevallás adását nem állapítják meg, mert bizonyos idő elteltével a raktárba felvétel automatikusan az ügyfél közbenjárása nélkül is bekövetkezik. Az emjített rendelkezésnek a javaslatba felvételét a vámhivatali nyilvántartás és a további vámeljárás megkönnyítése tette szükségessé. Emellett azonban továbbra is szükségképen megmarad az a gyakorlat, hogy, ha az ügyfél az áruszállító által a vámhivatal elé állított küldeményére a további vámeljárást nem indítványozza, akkor a vámhivatal a vámraktárba ideiglenesen elhelyezett árut bizonyos idő elteltével, jelenleg 30 nap után, hivatalból veszi fel a raktárba. Ez az ideiglenes elhelyezés azonban a raktárdíjkötelezettség és a raktárfenntartót az áruért terhelő felelősség szempontjából a beraktározással azonos elbírálás alá esik. A vámhivatal a fentemlített eseten kívül is hivatalból rendeli el valamely vámárunak nyilvános vámraktárba felvételét, ha elfogadható árubevallás nincs (42. §.), ha az ügyfél olyan indítványt tesz, amelyet nem lehet végrehajtani (50. §.), ha olyan körülmények állottak be, amelyek folytán a vámáru azonossága kétségessé vált, továbbá jövedéki kihágás esetében (47.%. a)—c)), úgyszintén ha olyan Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XI. kötet. 14