Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 103 vámhivatali raktárakon kívül az önálló vámraktárak. A javaslat szerinti vámhivatali raktárak lényegükben azonosak lesznek az eddigi vámhivatali raktárakkal. Az önálló nyilvános vámraktárak új intézményt jelentenek vámjogunkban. Az önálló vámraktárak intézményének létesítésével a törvény módot kíván nyújtani arra, hogy a vámhivatali raktárak pótlására nyilvános vámraktárt állíthasson fel ott, ahol ez általános forgalmi okokból szükségesnek látszik, akár az állam, akár a törvényhatóság, község, más jogi testület vagy magánvállalat. A 74 §.-hoz fűzött megokolásban volt szó arról, hogy a vámigazgatás a nyilvános szállítóintézetek állomásain működő vámhivatalok hivatalos vámraktárai kezelésének átengedését tervezi, részben abból az okból, hogy ezáltal a nyilvános szállítóintózetek forgalmát lehetőleg mentesítse a nem feltétlenül szükséges alakiságok alól, részben pedig abból az okból, mert a megcsonkított Magyarország nagy arányokban megnövekedett vámáruforgalmában a jelenleg meglevő vámhivatali raktárak a vámáruk elhelyezésére nem elégségesek s az azok kibővítésével, illetve létesítésével járó építési költségeket az állam jelenlegi gazdasági helyzete nem bírja el. Valószínű, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok között a nyilvános szállítóintézetek is egyelőre kénytelenek lesznek lemondani arról a kedvezményről, amit reájuk a vámraktárak kezelésének átvétele jelent, és így módot kellett nyújtani arra, hogy nyilvános vámraktárakat az államon kívül más testületek és magánvállalatok is felállíthassanak. Ilyen nyilvános vámraktárak létesítésére annál inkább szükség lesz, mert Magyarország gazdasági-földrajzi viszonyainál fogva nagyrészt az átviteli kereskedelemre van utalva, amelynek lebonyolításánál pedig a vámraktárak nagy szerepet játszanak. A javaslat gondoskodik arról, hogy az önálló nyilvános vámraktárak minden tekintetben a közérdeket szolgálják. Az önálló állami vámraktáraknál ezt már eleve biztosítottnak lehet tekinteni, mert az államnak elsőrendű érdeke, hogy a vámáruk raktározásának megkönnyítésével is elősegítse a kereskedelem ós ennek révén, az ipar életképességét és fejlődését. Az önálló nyilvános vámraktárak másik fajánál, vagyis azoknál, amelyeket nem az állam, hanem más testület vagy vállalat létesít, a közérdeket a javaslat akként biztosítja, hogy az ilyen nyilvános vámraktárak felállítását a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter engedélyétől teszi függővé, továbbá hogy a raktári szabályzat, a belső ügyrend, valamint a raktárdíjak tételeinek megállapításához a pénzügyminiszternek a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve adott jóváhagyását kívánja meg. Az engedélyest azonkívül kötelezni lehet arra, hogy a beraktározott árukat elemi csapások és betöréses lopás ellen biztosítsa. Az összes nyilvános vámraktárak, tehát mind a vámhivatali raktárak, mind pedig az önálló állami és nem állami vámraktárak abban különböznek a magánvámraktáraktól, hogy nyilvános intézmények, amelyeket a rendelkezésre álló raktárterület mérvéhez képest és a megszabott feltételek mellett bárki igénybe vehet. A nyilvános vámraktár igénybe vételéért a 143. §. megállapításához képest raktárdíjat kell fizetni. Ennek a mérvét a vámhivatali és önálló állami vámraktáraknál a pénzügyminiszter állapítja meg. Az önálló vámraktár vámhivatali felügyelet alatt áll, minélfogva ilyeneket csak vámhivatal szókhelyén lehet felállítani. A felügyelet költségeit az önálló állami vámraktáraknál a raktárkezelőség, más nyilvános vámraktáraknál az engedélyes köteles viselni. A javaslat az eddigi vámszabályokban a közraktárak fogalma alatt
