Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.

Irományszámok - 1922-478. Törvényjavaslat a középiskolai tanárok képzéséről és képesítéséről

478. szám. 525 Melléklet a 478. számú irományhoz. Indokolás „a középiskolai tanárok képzésére és képesítésére" vonatkozó törvényjavaslathoz. Az 1924. évi XT. t.-c. a középiskolák új szervezetét állapította meg, A szervezeti módosítással kapcsolatban azonban szükségessé válik a középiskolai tanárképzés reformja is. Az egyes iskolatípusok szervezete és tanterve ugyanis csupán üres keret, melyet csak a szaktárgyaiban és a tanítási gyakorlatban kellően képzett s hivatásáról tudatos, tanár képes lélekkel megtölteni. A jó középiskola a jó tanárképzésen alapul. Az 1883. XXX. t.-c. IV. fejezete csak a középiskolai tanárok képesítésének feltételeit szabályozta, de a törvény erejével nem gondoskodott a középiskolai tanárok képzéséről. A mai középiskolai tanárképzőintézetek szervezete egy 1872-iki miniszteri rendeleten alapszik, mely azóta több módosításon és kiegészítésen ment keresztül. Jelenleg az egyetemek bölcsészeti kara mellett áll fönn egy egy középiskolai tanárképzőintózet, mely arról törekszik gondoskodni, ho'gy a középiskolai tanári pályára készülő főiskolai hallgatók a hivatásuk szempontjából megkívánt szakszerű elméleti képzettséget és gyakorlati készültséget tervszerű tanulmányi rendben megszerezhessék. Az elméleti képzettség célját szolgálják az egyetemi előadások, másrészt a tanárképzőintózet megbízásából az egyetemi tanároktól és más szakelőadóktól tartott külön előadások és gyakorlatok ; a tanítási gyakorlatba való bevezetésre pedig a fővárosban a gyakorló-gimnázium és más középiskola szolgál. A tanárkópzőintézek tagjai kötelesek a kijelölt előadásokat hallgatni, szakjuknak megfelelő gyakorlatokban tevékenyen résztvenni s a főkollégiumokból kellő előmeneteli jegyet fölmutatni. A tanárképzőintézetnek régebben nem csekély számú és értékű ösztöndíjai arra sarkalták a tanárjelölteket, hogy a tanárképzőintézet tagjaivá legyenek s itt kellő eredményt érjenek el. Ma azonban az ösztöndíj oly csekély, bogy minden vonzóerejét a különben általában szegénysorsú tanárjelöltekre egészen elvesztette. Eddig bármely tanárjelölt középiskolai tanári képesítést nyerhetett pusztán az egyetemi előadások hallgatása alapján, anélkül, hogy a sajátos tanári hivatásra külön előkészítő tanárképzőintózet tagja lett volna. A jelen törvényjavaslat leglényegesebb tervbe vett intézkedése, hogy ezentúl középiskolai tanárságra képesítést csakis az nyerhet, aki egyetemi tanulmányai mellett a középiskolai tanárképzőintézetnek négy éven át tagja volt s a kijelölt tanár-