Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-478. Törvényjavaslat a középiskolai tanárok képzéséről és képesítéséről
526 478. szám. képzőintézeti előadásokban és gyakorlatokban eredményesen részt vett (4. §.), másrészt ezenkívül még legalább egy évet valamely nyilvános középiskolában, elsősorban a tanárképzőintézettel kapcsolatos gyakorlóiskolában kellően szervezett tanítási gyakorlattal töltött (6. §.). Ezen intézkedés következtében a tanárképzőintézet annyira fontos hatásköre nemcsak arra a néhány tanárjelöltre fog kiterjedni, akik jószántukból az intézet tagjaiul jelentkeznek, hanem valamennyire. *E rendelkezésnek középiskoláink tanulmányi színvonalának emelésére vonatkozó döntő jelentősége bővebb indokolásra nem szorul. Minthogy többször felmerült az a - gondolat, hogy a tanárkópzőintézet az egyetemtől egészen különválasztassék, szükségesnek tartom, hogy a tanárképzés két irányának : az elméleti ós a gyakorlati képzésnek természetét e törvényjavaslat céljainak megfelelően kissé részletesebben megvilágítsam. Az elméleti tanárképzést csakis az egyetem végezheti. Az igazán jó tanár (a nem puszta mesterember) csakis tudományosan képzett egyén lehet, aki behatóan ismeri szaktárgyainak tudományos anyagát és módszereit. Ilyen készültségre pedig csakis az egyetemi előadások ós gyakorlatok alapján tehet szert. A tudósképzés és a tanárképzés egyáltalán nincsen ellentétben egymással, az utóbbinak az előbbi természetes és szükségképi alapja. Ha a tanárképzést mereven különválasztanék az elméleti tudományos képzéstől, ez a legkárosabb visszahatással volna középiskolai tanárságunk szellemi színvonalára, egyben mólyen leszállítaná középiskolai oktatásunk színvonalát is. Az elméleti tudományos képzést azonban ki kell egészíteni a sajátos középiskolai hivatásra előkészítő gyakorlati képzéssel. A tanárkópzőintézet a szaktudományi képzéssel párhuzamosan gondoskodik oly előadásokról és gyakorlatokról, melyek a középiskolai tanítási anyagot s ennek didaktikai kezelését ölelik fel. Az így felkészült tanárjelölt az egyetemet elhagyva a tanárkópzőintézet gyakorló középiskolájába kerül, ahol szaktárgyainak speciális tanítási módszereit kiváló szaktanárok vezetése alatt megismeri ÓS' begyakorolja, egyszersmind gyakorlati útmutatásokat kap a középiskola tanulmányi és fegyelmi rendjére vonatkozóan. Jelenleg, kellő törvényes kötelezettség hiányában, a tanárjelölteknek egészen jelentéktelen töredéke kerül ki a gyakorló-gimnázium szakszerű gyakorlati vezetése alól, mert az 1883: XXX. t.-c. 61. §-ának 3. pontja megengedte, hogy a tanárjelölt akkor is elnyerhesse tanári oklevelét, ha a főiskolai négy évi tanulmány után még egy évet egyetemen töltött, vagy még egy évig magántanítói gyakorlatot folytatott. A legtöbb tanárjelölt, mihelyt az egyetemet elvégezte, azonnal valamely középiskolában óraadó vagy helyettes tanári állást vállalt, anélkül, hogy valaha szaktárgyainak módszeres tanítására vonatkozóan valami mintát, vagy útmutatástt kapott volna. Ez az oka annak a majdnem egyetemes tapasztalatnak, hogy a középiskolai tanárok egy részével szemben a polgáriskolai és tanítóképzői tanárok, akik a tanítás gyakorlatában kötelezőleg vesznek részt, ä tanítás metodikájában és a nevelés tudatosságában nagyobb készséget tanúsítanak. Ennek a fonák helyzetnek óhajtok véget vetni a törvényjavaslat 6. ós 13. §-ának rendelkezésével. Ezért szükséges valamennyi tanárképző székhelyén gyakorló-középiskola felállítása is. Minthogy azonban ez az állam jelen pénzügyi viszonyai miatt egyelőre azonnal nem valósítható meg, szükségessé válik az iskolafent ártók kötelezése arra, hogy középiskoláik a gyakorlati tanárképzés céljára igénybe Tehetők legyenek. Éppen a vidéki egyetemi városokban, melyek a 'tanárképzők székhelyei is, a kiváló felekezeti középiskolák mellett csak egy-egy állami reáliskola van (Szegeden állami gimnázium is, de saját épület nélkül, a*
