Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.

Irományszámok - 1922-476. Törvényjavaslat az 1921. évben Genfben tartott nemzetközi Munkaügyi Egyetemes értekezlet által az ólomfehérnek a festéshez való használása tárgyában, tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről

476. szám. 509 munkáihoz h org any fehéret tartalmazó festőanyagot használnak, az oldalfalak festéséhez pedig, a konyhákban ós fürdőszobákban használható olaj festék alapmunkái kivételével, ólomfehéret tartalmazó festőanyagot nem használnak, a tilalom elfogadása reánk nézve csak abban az esetben volna elfogadhatatlan, ha gyáraink nem tudnának olyan horganyfehér festőanyagot előállítani, amely 2°/o-nál több ólmot nem tartalmaz, mert ebben az esetben nem volna olyan festőanyagunk, amelyet az épületek belsejében a mennyezetek festéséhez hasz­nálni lehetne. A gyárainkban előállított horganyfehér festőanyag azonban a követel­ményeknek teljesen megfelel, amennyiben ólomtartalma a 2°/o-nál csekélyebb. A tilalom elfogadása tehát csak azt a következményt fogja maga után vonni, hogy a konyhákban és fürdőszobákban használatos olajfestés alapmunkáihoz nem szabad majd ólomfehéret tartalmazó festőanyagot használni. Ez is kétség­kívül számottevő megszorítás, de nem olyan, amely miatt az egyezmény megerősítéséről le kellene mondanunk. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a szakmabeli iparosok attól tar­tanak hogy a tilalom érvényesítése bizonyos nehézségekbe fog ütközni annak következtében, hogy a díszítő festés köre, amelyre a tilalom nem terjed ki, nem írható körül egészen pontosan s hogy az iparosok e miatt esetleg zak­latásoknak lesznek kitéve. Ennek azonban a végrehajtási rendelet kellő meg­szövegezésével, amely az iparosság bevonásával fog történni, mindenesetre elejét lehet venni. Szakmabeli iparosságunk előtt az is bizonyos aggályokat kelt, hogy az egyezmény megerősítése mindeddig aránylag csak lassan haladt előre. Ipa­rosságunk nem tartaná megokoltnak, hogy az egyezmény megerősítésével a nagy nyugati ipari államokat, Franciaországot, Nagybritanniáfc és Német­országot megelőzzük. Szakmabeli, iparosságunknak ezt az álláspontját helyt állónak tartom, mert nyilvánvaló, hogy az említett államok sokkal könnyebben győzhetik le a felmerülő nehézségeket, mint mi. Nekünk már azért is célszerű bevárnunk az említett államoknak az egyezményhez csatlakozását, hogy a tilalom gya­korlati érvényesítésénél felmerülő akadályok leküzdése tekintetében az emlí­tett államok úttörő munkáját felhasználhassuk. Ennek megfelelően a törvényjavaslat oly rendelkezést tartalmaz, amelynek értelmében az alkotandó törvény csak akkor lép életbe, amikor a szóbanlóvő egyezményt Franciaország, Nagybritannia ós Németország már megerősítette. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyezmény 5. cikkében fog­lalt védő rendelkezések az 1884. évi XVII. törvénycikkbe iktatott ipar­törvény módosításáról szóló 1922. évi XII. törvénycikk 58. §-ában nyert fel­hatalmazás alapján rendeleti úton már korábban is ki ne adassanak. A rendelkezésre álló adatok szerint az egyezményt eddigelé csak Cseho­szlovákia és Észtország erősítette meg. Megerősítésére felhatalmazást nyert Görögország és Svédország. Az egyezményt megerősítésre ajánlotta: Bulgária, Chile, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Németország, Olaszország és Spanyolország. Ezeknek az államoknak egyrésze a festékgyártás szempontjából ezidőszerint alig jöhet figyelembe. Budapest, 1924. évi május hó 23-án. Walko Lajos s. k., m. kir. kereskedelemügyi miniszter,

Next

/
Thumbnails
Contents