Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-424. Törvényjavaslat a Magyar Bank létesítéséről és szabadalmáról
424. szám. 39 leszámítolási üzletágban a banknak meg lenne engedve, hogy ha ez a bank liquiditásával összeegyeztethető, mezőgazdasági célokra az eddigi három havi helyett hat havi maximális lejáratú váltókat is leszámítolhasson, ha a váltókötelezettek közül legalább egy mezőgazda. Természetes, hogy azok az általános feltételek, amelyek a váltóleszámítolásra nézve meg vannak állapítva, hogy t. i. a váltóknak koronaértékre kell szólniok, hogy belföldön fizetendők és rendszerint három, mindenesetre azonban két fizetésképesnek ismert kötelezettnek az aláírásával kell ertátva lenniök, ezekre a váltókra is érvényben maradnak. Azt hiszem, hogy ennek a rendelkezésnek a beiktatásával a mezőgazdasági érdekeltség egy régi óhaját teljesítettük, annyira amennyire ezt a jegybank rendeltetése egyáltalán megengedi. Lényegesen szigoríthattak a lombardra vonatkozó szabályok, amennyiben az alapszabályok szerint a zálogul elfogadható értékpapírok közül a részvények teljesen kizáratnának ós az a határozat, amellyel a bank főtanácsa a zálogul elfogadható értékpapírokat megjelöli, kvalifikált többséghez és az elnök hozzájárulásához van kötve. A kézizálogra adott kölcsönök, készfizetések felvételéig a forgalomban levő bankjegyek bankszerű fedezetébe számíttatnának, a készfizetések felvétele után a pénzügyminiszter elrendelhetné, hogy ezek a kölcsönök többé bankszerű fedezetet nem alkotnak. Az egész rendelkezés abból a felfogásból indul ki, hogy egyrészt a lombardüzlet a jegybankoknál csak igen korlátolt mértékben foglalhat helyet, másrészt, hogy megakadályoz tassók, hogy állami, értékpapírok kibocsátása és ezen értékpapíroknak a jegybanknál való elzálogosítása útján az a tilalom, amely szerint az állam a banknál hitelt nem vehet igénybe, meg legyen kerülhető. Meg kell még emlékeznem a jegy kibocsátás és a jegyfedezeti arány újabb szabályozásáról. Erre nézve a tervezet három időszakot különböztet meg. A részvénytőke teljes befizetéséig fedezeti arány egyáltalán nincs előírva. Ezután a készfizetések megkezdéséig a fedezeti szabály csak a bank üzleti tevékenysége alapján kibocsátott bankjegyekre (ideértve az azonnal lejáró tartozásokat) és nem az állam adóssága címén forgalomban levőkre vonatkozik. A készfizetések megkezdése után az egész forgalomra (ideértve az azonnal lejáró tartozásokat) szól a fedezeti szabály. Az érc fedezetet az arany és az állandó értékre szóló külföldi valuták, devizák és követelések alkotják közelebbi megkötöttség nélkül. A részvénytőke teljes befizetésétől a készfizetések megkezdéséig öt-öt évi időszakok szerint a fedezeti arány 20°/o, 28°/o és 33 1 /2°/o. Ez az utóbbi arány kötelező a készfizetések megkezdése után is. Ezek az arányok azonban nem merevek. A jegyferl ezét az arány alá is sülyedhet, de ez esetben progresszive emelkedő jegyadót köteles a bank fizetni, amelynek alapja a mindenkori váltóleszámítolási kamatláb hozzáadva a sülyedés mérvével emelkedő egy további pótlékot. Habár a készfizetések megkezdése után az ossz forgalomra nézve az a szabály, hogy az egész j egy forgalom nak 33 l /s°/o át kell érccel fedezni, ebben az időszakban a jegy adó kötelezettség már akkor kezdődik, ha a fedezet 40°/o alá sülyedt. Mint említettem az tij rendezést, amellyel az osztrák nemzeti bank alapszabályaiban először találkozunk, a jegykibocsátás végső határát nem állapítja meg, de oly erélyesen adóztatja az egyes időszakokra érvényes általános fedezeti szabály szerint megengedett jegykibocsátás túllépését, hogy e tekintetben is megfelel annak az alapgondolatnak, hogy az új jegybank az egészséges jegykibocsátás elveitől el ne térjen. Azok a külön jogok, amelyek a bankot a szabadalom tartama alatt
