Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-424. Törvényjavaslat a Magyar Bank létesítéséről és szabadalmáról
38 424. szám. jegyek, amelyek az Osztrák-magyar bank felszámolási tömegéből a m. kir. állami jegyintézet által átvétettek ós ilyenek végül azok az előlegek és ezek netán ki nem egyenlített kamatai, amelyeket az állam külön törvényes felhatalmazások alapján az állami jegyintézettől állam jegyekben fölvett. Az aktivumok másik tömegét azok képezik, amelyek az állami jegyintózet üzletszerű működéséből erednek, első sorban a váltótárca. Az állammal szemben fennálló követelésekből álló aktivumok átszállanának az új bankra, azok egysógesíttetnének, azokról az állam a banknak egy kumulativ kötelezvényt adna át. Ugyancsak át kell adni az új banknak a váltótárcát, amelyet a bank azonban csak annyiban vehet át, amennyiben a tárcában levő váltók a bank alapszabályainak mindenben megfelelnek, tehát a bank által is leszámítolhatok lettek volna. Az új bank az állami jegyintézet váltótárcáját az átvétel előtt alapszabályai szempontjából vizsgálat tárgyává fogja tenni. Ezért és mert az állami jegyintézet még más alapszabályszerű üzletek alapján is bocsátott ki jegyeket, egyéb aktivumok is át lesznek adandók az új jegybanknak. Ezek elsősorban az állami jegyintézet arany^, valuta- és devizakészletei, amennyiben ezek a devizaközpont tartozásainak a fedezésére nem vétetnének igénybe. Minthogy azonban valószínű, hogy a bank által átvebt egész jegyforgalom és az összes girotartozások az átvett aktívumokat meg fogják haladni, az új bank pedig fedezetlen jegyforgalmat átvenni nem képes, a netán mutatkozó hiány fedezésére más mód nem kínálkozik, mint az állam adósságát a bankkal szemben a hiány összegével emelni. Amint előadni szerencsém volt, az államnak az említett elemekből keletkező, tovább semmi szín alatt nem emelkedhető adósságáról egységes adóslevél fog a banknak átadatni és az adósság kamatoztatása és törlesztése iránt Mön egyezmény, köttetni, amire a pénzügyminiszter számára a törvényhozás felhatalmazása kéretik jelentéstétel kötelezettsége mellett. Végül az állam és az új jegybank közötti viszony szabályozásának egy lényeges része az a rendelkezés, amely az Osztrák-magyar bank már nyugdíjazott alkalmazottai nyugdíjaira és a m. kir. állami jegyintézet nyugdíjas és ezidőszerint ténylegesen szolgáló alkalmazottai nyugdíjigényeinek az új bankra való áthárítását mondja ki. Az Osztrák-magyar bank nyugdíjasai (110 egyén) tekintetében a nevezett bank felszámolóival létrejött megállapodások szerint az a helyzet, hogy ezeket a nyugdíjakat az államnak kell fizetni. Ezek a fizetések ezentúl az új jegybankot terhelnék. Ezek az összegek, valamint az állami jegyintézet nyugdíjasainak nyugdíj illetményei és a ma tényleg szolgáló jegyintézeti alkalmazottak nyugdíjigényeiből keletkező terhek képezik azt az árt, amelyet az új társaság a jegy szabadalomért fizetni fog. A tényleges mai nyugdíjteher évi 2 milliárdot tesz, míg az igények pénzbeli értéke, amely az évek során emelkedni fog, szintén több milliárdra tehető. Az új bank megkapná ugyan az Osztrák-magyar banktól átvett nyugdíjalap megfelelő részét, ez a nyugdíjalap, amely 257*7 millió osztrák koronát tesz ki, nagyon természetesen távolról sem elégíti ki a szükségletet. E szükséglet fedezésének biztosítására szolgálna az a további rendelkezés, hogy az évi tiszta jövedelemből mindenekelőtt 5°/o a nyugdíjalapba helyezendő mindaddig, míg a biztosítás technikai alapon megejtendő számítás szerint a nyugdíjalap az összes kötelezettségek teljesítésére elegendő álladókkal fog rendelkezni. A bank üzletei ugyanazok lennének, mint aminőket jegybankok általán folytatni szoktak. E tekintetben a leglényegesebb változtatás az, hogy a
