Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.

Irományszámok - 1922-429. Az egyesített pénzügyi, közgazdasági és közjogi jelentése az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 422. számú, a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről szóló 424. számú, az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről szóló 425. számú, a francia hitelezőkkel szemben fennálló magyar tartozások tekintetében engedélyezett - fizetési halasztás tárgyában Párisban 1923. évi december hó 21-én kelt szerződés és függelék, valamint a szerződés 1. cikkében említett alapszabályok becikkelyezéséről és egyes kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 423. számú, a Csehszlovák Köztársasággal 1923. évi július hó 13-án kötött pénzügyi és hitelügyi egyezmények és megállapodások becikkelyezéséről szóló - 371. számú és végül az Olasz Királysággal 1924. évi március hó 27-én kötött pénzügyi egyezmények és megállapodások becikkelyezéséről szóló 426. számú törvényjavaslatok tárgyában

138 429. szám. (2) Az 1921 : XLV. t.-c.-nek az ipari üzemek vagyonváltságáról ren­delkező VI. fejezetében foglalt ren­delkezések oly módon változtattatnak meg, bogy: a) a vagyon váltság alapjául az idézett törvény rendelkezései szerint vagyonváltság fizetésére kötelezett ipari vállalat vagyonának az 1923. év végén mutatkozott állaga és értéke szolgál ; b) a vagyonváltság alá eső vagyon­állag értékének megállapítása azok szerint a szabályok szerint történik, amely szabályok a vagyonadó ki­vetése szempontjából az 1924. évi vagyonadó kivetésére nézve alkal­mazandók. Ha az ipari vállalat tulaj­donosa vagyonadó alá esik, a vagyon­váltságot az 1924. évre szóló jöve­delem- és vagyonadó kivetésével együtt kell kivetni; . c) a vagyonváltság kulcsát úgy kell megállapítani, hogy a legkisebb kulcs az 1.000 aranykoronánál kisebb értékű vagyonállag után 2 , 5°/o, a leg­magasabb kulcs pedig a> 100.000 aranykoronánál nagyobb értékű va­gyonállag után 10°/o legyen ; d) az ipari vállalatok vagyonvált­sága címén az 1923. óv végéig befize­tett összegeket a kivetendő vagyon­váltságra oly módon kell elszámolni, hogy a befizetett összegeket a be­fizetés hónapjára megállapítandó át­számítási kulcs szerint aranykorona értékre kell átszámítani. (3) Az (1) és (2) bekezdések ren­delkezései szerint megállapítandó vagyonváltság kivetésére, előírására és beszedésére vonatkozó közelebbi szabályokat a pénzügyminiszter ren­delettel állapítja meg. A kivetendő vagyonváltságot az L925. és 1926. években nyolc egyenlő negyedévi részletben, az évnegyed 15. napjáig kell befizetni. (•4) A fenti határozmányok alapján befolyó összegekre nézve az 1922: XXVII. t.-c 9. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. Az évente befolyó összegeket az állami költségvetésben rendkívüli bevételként elő kell irá­nyozni. (5) A belföldi részvénytársaságok részvény to kéj üknek, a belföldi szövet­kezetek pedig üzletrésztőkéjüknek 5%-át kötelesek az államkincstárnak természetben átengedni. Azok a rész­vénytársaságok, amelyek vagyonvált­ságukat az 1921 : XV. t.-c. rendelkezé­sei szerint váltságrészvényekkel rót­ták le, a jelen törvény alapján a részvénytőkéjüknek csak l°/o-át kö­telesek az államkincstárnak termé­szetben átengedni. (Ö) Az (5) bekezdésben megállapí­tott beszolgáltatási kötelezettség mindazokat a részvénytársaságokat ós szövetkezeteket terheli, amelyek az 1923. év végéig a kereskedelmi törvény szerint megalakultak, tekin­tet nélkül arra, hogy a kereskedelmi cégek jegyzékébe való bevezetés az 1923. év végéig megtörtént-e. Nem esnek azonban a beszolgáltatási kö­telezettség alá azok a részvénytár­saságok ós szövetkezetek, amelyek az 1923. év végéig felszámolásukat elhatározták, tekintet nélkül arra, hogy a felszámolás bejegyzése a ke­reskedelmi cégek jegyzékében meg­törtónt-e. (7) A részvénytársaság az (5) be­kezdésben megállapított kötelezett­séget a következő módozatok szerint teljesítheti: a) kibocsátott összes részvényei­nek 5°/o-át szabadkézből, esetleg a tartalékalapok felhasználásával meg­szerezheti s a megszerzett részvé­nyeket szolgáltatja be; b) a részvényesek között feloszt­ható szabadtartalékokat az alaptőké­nek 5°/o-kal való felemelésére felhasz­nálhatja (még akkor is, ha az alap­szabályok a tartalékoknak ily módon való felhasználását tiltják) és a tar­talékalapokból felhasznált összegek ellenében kibocsátott új részvényeket szolgáltatja be ; c) alaptőkéjét a részvényesek ön-

Next

/
Thumbnails
Contents