Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-426. Törvényjavaslat az Olasz Királysággal 1924. évi március hó 27-én kötött pénzügyi egyezmények és megállapodások becikkelyezéséről
92 426. szám. yegye, szükségessé vált ennek az egész kérdésnek olasz viszonylatban egyezményi úton való rendezése. A létrejött egyezmény csak a régi ^koronában fennálló, 1921. évi július hó 26-ika előtt esedékessé vált s egyrészt olasz, másrészt magyar állampolgárok között fennálló tartozásokra vonatkozik. Az államhoz való tartozást illetőleg az 1918. november 3-iki lakóhely, illetve .székhely mérvadó. Az új olasz területek Olaszországhoz számítanak, viszont magyar vonatkozásban a trianoni szerződósben megállapított határok irányadók. A tartozások a hitelezők és adósok között közvetlenül lírában egyenlítendők ki, a trianoni szerződós 231. cikkének d) pontjában, illetve 254. cikkében megállapított átszámítási árfolyam alapulvételével. Ha a hitelező vagy adós a régi olasz királyság állampolgára^ úgy csak az 1915. évi május'25. napja előtt keletkezett követeléssel, ha pedig a hitelező vagy adós lakóhelye (szókhelye) az új olasz területen van, úgy csak az 1918. évi november 3. napja előtt keletkezett követelések esnek a fenti rendelkezések alá. Az egyezmény értelmében a felmondás alapján esedékessé váló összes követelések 1921. július hó 26-ika előtt esedékessé váltaknak tekintendők. Az egyezményben címletesített magánadósságból (záloglevelekből és egyéb fixkamatozású címletekből) eredő követelések valorizációját a régi olasz állampolgárokkal szemben elismerjük, ha a birtokos a címleteket az 1915. évi május hó 25. napja előtt szerezte meg, vagy ha annak, akitől a címleteket szerezte, a valorizációra igénye volna. A magánjogi értékpapirok után 1921. évi július hó 26. napjától esedékessé váló követelésekre vonatkozólag az olasz állampolgároknak a magyar állampolgárokkal vagy a legnagyobb kedvezményben r'szesített külföldiekkel szemben követett elbánás biztosíttatott. Az egyezmény szabályozza a kölcsönös igények bejelentésének és a valorizációs igény érvényesítésének módját ós határidejét. Az egyezmény lehetővé teszi, hogy a magyar adósok lirában valorizált tartozásaik helyett a magyar állani részéről kibocsátandó liraórtókü kötvényeket adhassanak. A kötvények névértékének megállapításánál a tartozás összegéhez az esedékesség napjáig legfeljebb 5°/o, ezen időponttól 1925. január hó 1.-ig 3'/2% kamat számítandó hozzá. A címletekhez 18 szelvény tartozik. Beváltásra csak a szelvények kerülnek. Az első szelvény esedékessége 1925. január hó 1. napja. A szelvények a címletek névértékének 1 /is részéről szolnak, amihez még az illető és a következő lejáratú szelvények összege után 'évi 3°/o kacnat járul. Az egyezmény eme rendelkezése tehát az egyezményből felmerülő tőkeés kamattartozások kiegyenlítését 18 óv alatt teszi lehetővé, ami jelentős könnyebbséget jelent úgy az egyes adósokra, mint a magyar államra, amely ezekért a tartozásokért egyetemlegesen felelős. Vállaltuk az olaszokkal szemben azt, hogy a magyar háborús államadóssági címletek kamatait a belföldön levő ilyen címletek kamataihoz hasonlóan magyar koronában fizetni fogjuk, ha azok 1920. június hó 4.-éig olasz állampolgárok birtokába kerültek és ma is birtokukban vannak. Az egyezmény szerint az olasz állampolgárokat ért vitás károk elbírálása az olasz-magyar Vegyes Döntőbíróság ítélkezésének tartatik fenn. Intézkedés foglaltatik az egyezményben az elévülési, záros ós perindítási határidők szabályozásáról. Az új olasz területen főteleppel biró kereskedelmi társulatok adójának
