Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.

Irományszámok - 1922-389. Törvényjavaslat a középiskoláról

389. szám. 85 arról, hogy a történeti múlttal való kapcsolat intenzív tudata ne szakadjon meg. Soha sem lesz művelt állam, amely a történeti múlttal teljesen szakíthatna. A történeti kultúrának ez az iskolája a humanisztikus gimnázium, amelynek műveltségi anyagában a görög és latin nyelv s irodalom foglalja el a központi helyet. A görögöt tanítanunk kell, mert a világkultúrának minden szála másfélezer éves időszakán keresztül Hellas felé vezet s minden modern kultúrnép műveltségének közös ősét a görögökben tiszteli Természetesen a klasszikus gimnáziumok számának viszonylag kevésnek kell lennie. 2. Szükség van továbbá oly középiskolai típusra, amely nem megy vissza mai műveltségünk eredeti forrásáig, a görög kultúráig, hanem történeti horizontja szűkebb, mert csak a hozzánk közelebb eső latin műveltség gyökereihez nyúl vissza, amely tehát mintegy redukált gimnázium. Éz a típus a reálgimnázium, amely az antik kultúrának csak római felével foglalkozván, a görög helyett egy modern nyelvet és irodalmat (a német a gimnáziummal közös), tehát a franciát, vagy az angolt, vagy az olaszt vezeti be. Nem kell rámutatni arra a rendkívül fontos szerepre, amelyet a latin a még mai, modern műveltségünkben is részint nyiltan, részint észrevétlenül játszik. Az antik kultúrával összeolvadt kereszténység Róma nyelvét másfélévezredre Nyugat egyetemes nyelvévé tette, amelyben ennek egész szellemi-történeti élete kifej ezósfnyert. Bár a renaissance főkép a görögségre ment vissza, a latin nyelv megtartotta elsőrangú szerepét a tudományban, irodalomban s az iskolában. Minthogy a latin, különösen nálunk, úgyszólván tegnapig az irodalmi s az állami élet nyelve volt, ennek ismerete nemcsak az európai, de a magyar nemzeti történeti tudatnak is elemi teltétele, mondhatnók : a latin nálunk nemzeti tárgy. Mélyebb történeti jellegű kultúra latin nélkül el nem gondolható. Aki bármely tudományban mélyebbre szánt, az a latinra bukkan, nemcsak a, szellemi tudományokban: történelemben, jogban, theológiában, filozófiában, hanem a mathematikában, természettudományokban s ezek számos technikai elágazásaiban (pl. az orvostudományokban) is. A XIX. század elejéig, nálunk majdnem a közepéig, a tudományos irodalom túlnyomó részének nyelve a latin volt. (Bél Mátyás, Katona, Révai, a Bolyaiak stb.) A tudományos terminológia ma is az. A modern kulfcúrnyelveknek (franciának, olasznak, angolnak, amelyek közül egyet a reálgimnázium szintén tanít) ismerete a latin nélkül, tudományos szempontból, gyökértelen. Csak a latin segítségével lehet az európai s a mi nemzeti kultúránkat fejlődésében felfogni, benső lényegében megérteni. Jellemző, hogy az 1923 május 5-én elrendelt új francia középiskola-szervezet az alsó négy osztályban minden tanulóra nézve kivétel nélkül kötelezővé teszi a latint, a III. és IV. osztályban pedig a görögöt. Az angolok, belgák, németek stb., azaz valamennyi nyugati nép szívósan ragaszkodik a latin tanításához, minden ellenkező törekvéssel szemben. Ismeretes az a törekvés, mely nálunk a latinnak a középiskolából való kiküszöbölését évtizedek óta követeli. E tekintetben ha egyéb nem, már az is gondolkodóba ejthet bennünket, vájjon miért épen mi akarjuk a nyugateurópai népekkel szemben a klasszikus nyelvek kiküszöbölését megkezdeni? Mi alapon kcvetelhetnok magunknak épen ennek a fontos és nemzetközi kultúrproblémának megoldásában az elsőséget? Mindezért, bár a reálgimnázium természetének megfelelően redukált mértékben, a latint ebben az iskolafajban is tanítani kell. 3. Végül szükség van oly típusra is, melyben egészen a modern kultúra érvényesül: a modern nyelvek, a mathematika ós a természettudományok. Ezt a tanulmányi irányt képviseli a reáliskola, A reáliskolának középiskoláink