Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.

Irományszámok - 1922-389. Törvényjavaslat a középiskoláról

86 389. szám. szervezetébe való beiktatása eleve megcáfolja azt a vádat, hogy minden középiskolai tanulóra rákény szeri tjük a latint, illetőleg a görögöt s az antik világ túlzó előtórbeállításáyal elzárjuk előlük a tisztán modern műveltség kapuit. Léon Bérard francia közoktatásügyi miniszter ez évi rendeletével a középiskola négy alsó osztályára nézve megvalósította az egységes középiskola gondolatát, úgy azonban, hogy a latin nyelv mind a négy osztályba m a görög nyelv pedig a mi harmadik és negyedik osztályunknak megfelelő osztályban kötelező tantárgy. Áz egységes középiskola gondolatának ez az érvényesülése bizonyára minálunk is fel vetteti a kérdést, nem térhetnénk-e át mi is legalább ilyen egységes alépítmény formájában, vagyis korlátozottan, az egységes középiskola rendszerére ? Mi azonban a francia példát nem utánozhatjuk. A franciának ugyanis ahhoz, hogy anyanyelvét öntudatosan beszélje, különösen hogy helyesen írja, a latin nyelv ismeretére múlhafcatlanal szüksége van s azonfelül a latinnal közeli rokon francia nyelvet anyanyelvként beszélő gyermek a latin nyelv tanulásánál koránt sem küzd akkora nehézségekkel, mint a magyar gyermek, aki anyanyelvével egy egészen eltérő grammatikai rendszert sajátít el, mellyel a latin nyelvtan csak nehezen állítható párhuzamba, ezenfelül a latin szókincs megszerzése is a magyar gyermekre nézve sokkal nehezebb. Mindezért minálunk a latin nyelvet, vagy épen a görögöt azokra nézve, akik reális pályákra lépnek, kötelezővé tenni nem szabad. A magyar köztudat sohasem nyugodnék bele abba, hogy a középiskola felső tagozatába, V—

VIII. osztályában reáliskolába menő ifjú a középiskola alsó négy osztályában négy évig latint ós két évig görögöt legyen kénytelen tanulni. Hiszen az ilyen rendszer azzal a következménnyel járna, hogy a klasszikus nyelvek tanulásával járó nehézségekkel, a kezdet nehézségeivel a gyermek kénytelen lenne megküzdeni; fáradságainak gyümölcsét azonban : a klasszikus auktorok olvasását már nem élvezhetné, ami a középiskola felső négy osztályában történik igazi haszonnal. Hogyha tehát mi magyarok áttérnénk az egységes alsó tagozat rendszerére, az semmi esetre sem történhetnék úgy, hogy ott a latint, vagy épen a görögöt is tanítsuk, hanem az egy latin- és görögmentes alsó tagozat lenne, amely már kezdetben is alig különböznék a polgári iskola négy osztályától, idők folyamán pedig azzal kétségtelenül teljesen összeolvadna. így egy tanértékre csekélyebb jelentőségű alépítményhez jutnánk, ami közművelődésünk szintjének visszaesésékez, vagyis odavezetne, hogy elmaradnánk a nyugateurópai művelt nemzetek mögött. A három típus voltaképen eddig is megvolt, csakhogy két intézménybe szorítva, mert hisz a mai gimnázium latin-görög ágazatában a humanisztikus gimnáziumot, görögpótlós irányban pedig (igaz, hogy modern nyelv nélkül) a reálgimnáziumot képviseli. Most az utóbbit, mint egységes típust, kellően átszervezve önállósítjuk. Ez szükségessé teszi az 1890. évi XXX. t.-cikknek hatályon kívül helyezését, mely a görög helyébe az európai tantervek történetében példátlanul álló tantervi intézkedéseket léptetett életbe. Az 1890. évi XXX. t.-c. ugyanis a görög nyelv és irodalom helyett szabadon választható két tárgyat vett fel. Az első ilyen tárgy a magyar irodalom bővebb ismertetése, kapcsolatban a görög remekírók műveinek ismertetésével magyar fordításban s a görög irodalom- és művészettörténet alapvonalai. A másik ilyen tárgy pedig a rajz, mértani és szabadkézrajzi elemekkel. E két tárgy tanítása nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert a maga tarkaságában nem nyújtott egyenértéket a görög nyelvért és