Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.
Irományszámok - 1922-389. Törvényjavaslat a középiskoláról
84 389. szám. javai az emberiség szellemi fejlődésének mai fokán rendkívül nagy mértékben megszaporodtak s így lehetetlenné vált, hogy egyfajta középiskola mindezeknek a javaknak egyforma mértékű közvetítésére vállalkozzék. De másrészt számolnunk kell a tanulók korlátozott lelki befogadóképességével is. A kultúra egysége csak szintetikus eszmény, amelynek azonban nem felel meg reális lelki egység : egy .tudat a kultúra teljes tartalmát nem tudja minden irányban befogadni. Ennek erőszakolá sa az egységes középiskolában, amely az összes értékes műveltségi javakat fel akarná ölelni, a legnagyobb mértékű túlterhelésre vezetne. De a differenciálás mellett szól az a művelődés-pszihológiai szempont is, hogy az egyén lehetőleg olyan iskolafajba juthasson, amelynek műveltségi javai összhangban vannak az egyén sajátos lelki képességeivel s hajlandóságaival. Azután meg kell gondolnunk azt is, hogy minden fejlődós szótkülönülés. Annál tökéletesebb egj szervezet, minél több szerv áll az egyes sajátos funkciók tekintetében rendelkezésre. Tehát az iskolaszervezetnek is differenciálódnia kell, hogy a társadalmi élet különféle szükségletei és az egyéni képességek a nekik megfelelő iskola-típust megtalálhassák. Emellett a nemzeti jellegű tárgyaknak valamennyi típusban való azonossága eléggé biztosítja a nemzet felnövekvő, vezető rétegének lelkében a műveltség egységének szükséges mértókét. Viszont a közműveltség teljes azonossága és uniformitása belső elszegényedést jelent. A különböző középiskola-típusok nem jelentenek nehézséget a pályaválasztás szempontjából sem, mert még mindig igen tág teret engednek a pálya választó egyéniségének. Ha később a tanuló olyan pályára érez hajlamot, amelynek inkább a másik iskolatípus műveltségi anyaga felel meg s valóban tehetsége s ambíciója van az utóbbira : mindig átléphet a megfelelő különbözeti vizsgálatok útján a másik típusba. Különben az összes középiskola-típusoknak a főiskolákra lépés szempontjából való egységes jogosítása (16. §.) az itt felmerülő nehézséget erősen enyhíti. Végül meg kell gondolnunk azt is, hogyha többféle iskolatípus van is, ez még nem jelenti azt, hogy az egyes típusoknak a főiskolára való speciális előkészítés volna a rendeltetésük. Bármely középiskola-típusnak feladata elsősorban az Önálló szellemi munkára való nevelés a tudományos képzés segítségével, azaz oly lelki készség, szellemi érettség kialakítása, hogy azután a tanuló az ismeretek bármely szakterületén csakhamar otthonos tudjon lenni. Az elmének erre a formális kiképzésére, mintegy logikai kicsiszolására, a gimnázium, a reálgimnázium s a reáliskola művelődési anyaga egyaránt alkalmas. - A középiskola további differenciálásának helyességót a nyugateurópai államok példái is eléggé megerősítik. így a franciáknál, bár egyazon iskola keretében, mégis négyféle tanulmányi irány érvényesült. Ezt az 1923. május 5-én elrendelt reform az alsó tagozatra nézve megszüntette agyán, de a felső tagozatban három tanulmányi irány maradt meg. A belgáknál a legújabb intézkedés a kezdettől való négyes tanulmányi szétágozódást megtartotta. A németeknél a gimnázium és a reáliskola közé már egy félszázaddal ezelőtt beékelődött a reálgimnázium s az utóbbi évtizedekben a gimnáziumnak és a reálgimnáziumnak különféle válfajai támadtak »reformgimnázium« és »reformreálgimnázium« címén, sőt a világháború óta újabb középiskolai típusok vannak keletkezőben. Az olaszoknak is többféle közópiskolatípusuk van. Svájc a változatosságnak mintaképe, mert minden kantonban más az iskolaszervezet. Ami már most a tervezett iskola-típusokat illeti, a következő szempontokra kell figyelemmel lennünk: 1. Szükség van mindenekelőtt olyan középiskolára, amely gondoskodik
