Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.
Irományszámok - 1922-389. Törvényjavaslat a középiskoláról
389. szám. 88 Melléklet a 389. számú irományhoz. Indokolás „a középiskoláról'' szóló törvényjavaslathoz. Az 1883. évi XXX. t.-c. életbeléptetése óta immár 40 esztendő telt el s ezen idő alatt az ország közoktatásügyi igényeinek és pedagógiai követelményeinek fejlődése több korszerű módosítást és kiegészítést tett szükségessé. Az 1890. évi XXX. t.-c, ha nem is organikusan, de több tekintetben változtatott az alaptörvény rendelkezésein, 1906-ban, majd 1915-ben pedig már részletes javaslatok készültek az alaptörvény megváltoztatására. Nyilvánvaló ebből, hogy ez a javaslat az évtizedek óta vitatott középiskolai kérdés rendezésének csupán újabb állomását jelenti, nem ad hoc fölvetett újítás tehát, hanem régen érzett s általánosan hangoztatott kultúrpolitikai szükséglet, melynek a nemzet hirtelen -és szomorúan megváltozott helyzete sürgető jelleget kölcsönöz. Ha valaha, épen ma időszerű és szükséges a középiskolák szervezetének a kor elméleti ós gyakorlati követelményeihez való alkalmazása. A világháború befejezése óta e szükségletet minden nemzet érzi s megfelelő reformokkal iparkodik kielégíteni. Ilyen reformokat látunk legújabban Franciaországban, Németországban, Olaszországban. E reformok mindenütt csak hosszú megfontolás után a történetileg kialakult iskolarendszernek óvatos továbbépítésében, nem pedig gyökeres felforgatásában állanak. Ez a törvényjavaslat sem jelent középiskoláink szervezetére nézve egészen új irányt. Az iskolaszervezeti reformok története — a legutolsó években is — azt tanúsítja, hogy e téren csak olyan újítás tud igazán gyökeret verni és életképesen működni, mely a történeti folytonosságot megőrzi, szervesen csatlakozik a múlthoz. A javaslatban foglalt újítások két alapgondolaton nyugosznak : I. a középiskolai típusok differenciálásának gondolatán, II. valamennyi középiskolai típus egyenlő jogosításának eszméjén a főiskolákra való belépés szempontiából. I. A törvényjavaslat az eddigi gimnázium és reáliskola közé egy új középiskola-típust iktat be: a reálgimnáziumot. Ezzel a középiskolák differenciálásának álláspontjára helyezkedik, szemben az egységes középiskolának gondolatával, azon megfontolás alapján, hogy tartalmi szempontból az általános műveltségnek különféle színezete lehet. A nemzeti tárgyaknak (magyar nyelv és irodalom, történelem, stb.) azonosoknak kell lenniök, de a többi művelődési javaknak (modern nyelveknek, mathematikának, természettudományoknak) a tantervben érvényesülő hangsúlya már eltérhet. Igaz ugyan, hogy az emberi szellem törvényei egységesek, de viszont az egyéniségek sokfélék: az egyéni hajlamokat elnyomni nem szabad. A kultúra értékes íi*
