Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.
Irományszámok - 1922-404. A m. kir. jelentése a nemzetközi munkaügyi szervezet első három egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetek és ajánlások tárgyában
148 404. szám. nek rendezését későbbre kell halasztani, amikor a magyar tengerhajózás teherbírása pontosabban megítélhető lesz. Egyelőre nem volna helyén való újabb terheket jelentő rendelkezésekkel megnehezíteni a magyar tengerhajózás helyzetét. A génuai értekezleten a tengerészek részére való állásközvetítés tárgyában elfogadott egyezmény meg akarja szüntetni a tengerészek részére való iparszerű, nyerészkedésre irányuló állásközvetítést és azt, hogy a tengerésztől a közvetítésért díjat lehessen szedni. A 3. cikk módot nyújt arra, hogy azok, akik az állásközvetítéssel jelenleg nyerészkedés céljából iparszerűen foglalkoznak, iparukat a kormány engedélyével, megfelelő ellenőrzés mellett, időhöz kötötten folytathassák, de egyszersmind minden állam feladatává teszi, hogy az említett állásközvetítést a lehető leggyorsabban megszüntesse. A 4. cikk a tengerészek részére ingyenes állásközvetítés céljából hatékony és a követelményeknek megfelelő szervezet létesítését és fenntartását írja elő. Az 5. cikk szerint a hajótulajdonosok és tengerészek egyenlő számú képviselőiből álló bizottságokat kell létesíteni és azokat a közvetítő irodák tevékenységére vonatkozó összes kérdésekben meg kell hallgatni. A 6. cikk .előírja, hogy az állásközvetítés keretében a tengerésznek biztosítani kell azt a jogot, hogy hajóját, a hajótulajdonosnak pedig, hogy személyzetét maga választhassa meg. A 7. cikk a szerződő felek érdekeinek megóvása tekintetében tartalmaz rendelkezéseket. Az egyezmény a, magyar tengerhajózás adott helyzetében elfogadhatatlan. A tengerészek részére állásközvetítés ugyanis a dolog természeténél fogva csak valamely kikötőben volna rendszeresíthető, a magyar hatóságok ellenőrzési joga azonban jelenleg nem térjed ki tengeri kikötőkre. De ettől el is tekintve, az egyezményben körülírt állásközvetítő szervezet felállítása ós fenntartása oly magas költségekkel volna egybekötve, amelyek semmiképen sem volnának arányban azzal a szolgálattal, amelyet ilyen intézmény a csekély számú magyar tengerészeknek tehetne. A genfi értekezleten a mezőgazdasági munkások egyesülési és Szervezkedési joga tárgyában elfogadott egyezmény 1. cikke a nemzetközi munkaügyi szervezet azon tagjainak, akik ezt az egyezményt megerősítik, kötelességükké teszi, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott összes egyének részére ugyanazt az egyesülési és szervezkedési jogot biztosítsák, amelyet az ipari munkások élveznek s hogy mindazokat a törvényi és egyéb rendelkezéseket, amelyek a mezőgazdasági munkásoknak ezt a jogát korlátozzák, helyezzék hatályon kívül. Az egyezménytervezetet nem tehetjük magunkévá, mert az elfogadásából származó megkötöttség akadálya lehetne annak, hogy a kérdés a fennforgó viszonyokkal számoló törvényi szabályozást nyerhessen. A genfi értekezleten a heti pihenőidőnek az ipari üzemekben való érvényesítése tárgyában elfogadott egyezmény 1. cikkében azoknak az üzemeknek a körét állapítja meg, amelyeket ipariaknak kell tekinteni s amelyek ennélfogva az egyezmény rendelkezései alá esnek. Az ipari üzemeknek az egyezményben foglalt meghatározása nem felel meg az ipartörvényünkben megállapított kereteknek." Az egyezmény az ipari üzemek közé sorozza a termelő iparokat, ideértve a bányászatot, továbbá az építkezés minden nemét, ideértve a vasutak építését, távíró- és távbeszélőberendezések létesítését, valamint személyeknek és árúknak szállítását is úton, vasúton, belvizeken. Ellenben nem sorolja az iparüzemek közé a kereskedést, valamint a magyar ipartörvény hatálya alá tartozó azokat az ipa-
